Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Bódán Zsolt: „Azt tiszt fejjel nem is lehet.” Az öngyilkossághoz kapcsolódó attitűd hiedelmeken kívüli mentális elemei Gyimesközéplokon
történt, félnek az emberek, mivel a gonosz még mindig ott lehet, esetleg megláthatják az elhunyt bolyongó lelkét. Az eset kapcsán közvetlenül nem érintett tágabb közösség érzelmi megnyilatkozásairól szólva először talán a megdöbbenést kell kiemelnünk, mint a legelső reakciót. Mindenki döbbenettel fogadja az öngyilkosság hírét. Olyan tragikus haláleset ez, mint arra a családtagok reakcióinál már utaltunk, amire senki sem számíthat előre. Még ha ismerik is az érintett család esetleges problémáit, számolva azzal, hogy mennyi lehetősége van a bajok orvoslásának, ilyen tragikus kimenetelre nincsenek felkészülve. A döbbenethez a családtagok érzéseihez hasonlóan az értetlenség társul elsődlegesen. „Miért kellett hogy erre adja az eszét?” - kérdezik gyakran, és azonnal megindul a találgatás a háttérben meghúzódó okokról. A kezdeti sokkhatás után a legáltalánosabb érzelemnek a sajnálat tekinthető. Sajnálat, ami nagyon gyakran együttérzéssel is párosul. Mély empátiával érzik át az áldozat körülményeit, és bár az önpusztító tettet magát nem helyeslik, a körülmények alapján gyakran megértőén nyilatkoznak az esetről. A sajnálat nemegyszer a halott túlvilági sorsa miatt is megfogalmazódik: „Sajnáljuk, hogy eltette a lelkét. ” Vannak olyan esetek, amikor viszont nem sajnálattal, sokkal inkább felháborodással fogadják az öngyilkosságot. Ez leginkább akkor jellemző, ha a tragikus halálnak semmilyen értelmes magyarázatát nem tudták találni. Amikor valaki csak úgy követi el tettét, hogy „semmi baja nincsen”. Bár ilyenkor is szokták mondani, hogy „azt jókedvébe senki se csinálja ”. Akkor sem mutatnak nagyobb sajnálatot, mikor valamilyen rosszéletű, züllött, részeges ember követ el ilyet. Az ő halálát sokkal inkább közönyösen fogadják. Az önkezű halál mindenképpen kellemetlen, borzongató érzést vált ki az emberekből. Sokan mondják, hogy úgy irtóznak, iszonyodnak az olyan haláltól, sőt volt olyan adatközlő, aki még az akasztottak temetőjének közelében is ilyen érzésekről számolt be. Külön érdemes szólni arról a sajátos lelkiállapotról, amellyel az öngyilkosságot elkövetőket jellemzik a közösség tagjai. Erre leginkább az „elkeseredik, nekikeseredik, kétségbe esik” kifejezést használják, ami érzelmi beszűküléssel, az életbe vetett hit megrendülésével jellemezhető. Az áldozat úgy érzi, hogy nincsen más lehetősége a problémája orvoslására, helyzetének javítására. Szemléletesek az egyik adatközlő, Molnár (Gyék) Julianna által erről elmondottak: „A kétségbeesés az, hogy már tovább Istent nem lát maga előtt, már gondolkodni nem tud, s úgy érzi, hogy neki már vége kell legyen. Most már más megoldást maga körül nem lát, s már segítséget nem lát maga körül. Az a kétségbeesés. Én így fogom fel, hogy már semmiféle kiutat nem lát, segítséget, megértést vagy> ehhez hasonlót. Teljesen, minden reményét elveszítette. ” _____________________________________________________„AZT TISZTA FEJJEL NEM IS LEHET”... Irodalom BÓDÁN 2008 Bódán Zsolt, „Nem szabad a szentelt földbe bétenni” Az öngyilkossághoz kapcsolódó attitűd viselkedésben megnyilvánuló elemei Gyimesközéplokon, IN A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2007-2008, Humán- és Természettudományok, Csíki Székely Múzeum - Pro Print, Csíkszereda, 101-126. BÓDÁN 2009 Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon, IN A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2009-11. Néprajz, Muzeologia, Természettudományok, Csíki Székely Múzeum - Pro Prím, Csíkszereda, 13-38. Bódán Zsolt Corvin János Múzeum Gyula, Magyarország E-mail: bozsooo@freemail.hu 393
