Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Bódán Zsolt: „Azt tiszt fejjel nem is lehet.” Az öngyilkossághoz kapcsolódó attitűd hiedelmeken kívüli mentális elemei Gyimesközéplokon
BÓDÁN ZSOLT Kerülik az olyan viselkedést, amivel esetleg megbánthatnák, és ügyelnek rá, hogy ne maradjon felügyelet nélkül, olyan helyzetben, hogy újra megkísérelhesse korábbi tettét. Mindössze néhányan vélekedtek úgy, hogy az öngyilkosságok kapcsán az orvosi segítség hatásos lehetne. Ők is elsősorban a fiatalok, valamint olyanok közül kerültek ki, akiknek a családjában más jellegű mentális-pszichés problémák kapcsán már volt példa az orvosi segítség- nyújtásra, s így ennek analógiájaként tartják számon ezt a lehetőséget. A csángók egyébként sem szívesen fordulnának ilyen jellegű problémákkal orvoshoz, még ha úgy vélnék, segíthetne is, ahogy azt az egyik adatközlő Tankó (Csula) Erzsébet szavai szemléletesen érzékeltetik: „Paraszt- embereknél, mi az ilyenekvel nem fordulunk orvoshoz. Ezen esetleg pap, vagy egy jó társ vagy egy jó barát s ez segíthet. Az orvos a legutolsó. Én sose hallottam senkit itt, hogy ezzel a helyzettel orvoshoz fordulna. ” ■ Az attitűd affektiv oldala: az öngyilkossághoz kapcsolódó érzelmek Az öngyilkossághoz kapcsolódó attidűd érzelmi összetevői alapvetően két különböző irányból közelíthetőek meg az érintettség mezsgyéjén. Indokoltnak tűnik az elválasztása azoknak az emocionális tartalmaknak, melyek a tragédia által közvetlenül érintett családtagok, hozzátartozók körében jelentkeznek, azoktól, melyek a közvetlenül item érintett, a tágabb értelemben vett közösség tagjainak viszonyát jellemzik az öngyilkossági esetek irányába. Bár a terepmunka során arra nem nyílott lehetőség, hogy egy tényleges eset kapcsán a hozzá kapcsolódó érzelmeket közvetlenül megfigyeljük, így az adatok utólagos, az események felidézéséhez kapcsolódó információkon alapulnak, mégis úgy látjuk, néhány jellegzetessége az öngyilkosságokhoz kapcsolódó emocionális elemeknek így is világosan kirajzolódott. Bármilyen halálesetről is legyen szó, a legközelebbi hozzátartozókat az mélyen érinti. A halál körülményeinek függvényében azonban a veszteség okozta érzelmek mind összetevőikben, mind intenzitásukban módosulhatnak. Rendes körülmények között a családtagoknak általában van lehetősége a felkészülésre, a tragikus haláleseteknél azonban a váratlan veszteség sokkolhatja az érintetteket. Különösen igaz ez az öngyilkosságok kapcsán. Valamennyi halál fájdalommal jár, ennek mértéke azonban az önelveszejtők esetében talán még a szokásosnál is nagyobb lehet, éppen a készületlenség miatt, hiszen olyan veszteség éri a családot, amire senki nem számíthatott. Több adatközlő is megfogalmazta, hogy mekkora nagy bánat az ilyen halál, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy az az ember még élhetett volna. Még az is bánat a hozzátartozóknak, amikor egy idős, beteg emberért jön el a halál, nem hogy az olyan, amikor még nem kellett volna feltétlenül távoznia az áldozatnak az élők sorából. Az átlagosnál nagyobb intenzitású fájdalom és bánat az esetek többségében értetlenséggel párosul. Ott van a nagy kérdés: Miért kellett, hogy ezt tegye éppen a mi szerettünk? Miért nem tudott mást gondolni, másra fordítani az eszét? Ehhez nagyon gyakran bizonyos fokig önvád is társul. A hozzátartozók soha nem tudhatják biztosan, vajon nem-e az ő valamilyen szavuk vagy tettük volt a kiváltó oka a tragédiának. Vagy éppen ellenkezőleg, gyaníthatják, hogy szerepük volt a dolgok ilyetén való alakulásában. Erős bűntudat kapcsolódhat az olyan esetekhez is, amikor az áldozat előtte esetleg jelezte öngyilkossági szándékát, a környezete azonban nem vett arról tudomást, nem vette komolyan. Ez azért is előfordulhat, mert mint láthattuk, sokan úgy tartják, aki mondja, az nem csinálja és fordítva. Tehát az öngyilkossággal való fenyegetőzésnek általában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget. Az önvád mellett a szégyen érzése is gyakori velejárója az ilyen eseteknek. Ez két forrásból is fakadhat. Egyrészt abból, hogy az elhunyt olyan tettet hajtott végre, amely egyértelműen sérti, sőt alapjaiban kérdőjelezi meg a közösség normáit, másrészt abból, hogy az ilyen eseteknél a közösség különleges figyelmet fordít arra, a haláleset körülményeire, igyekszik magyarázatot találni, s gyakran az áldozathoz legközelebb állókat teszi felelőssé a tragédia bekövetkeztéért. A vallásos csángók körében az öngyilkosságok kapcsán az aggodalom sajátos érzésével is számolni kell, mely elsősorban az elhunyt túlvilági sorára irányul. Bár a lélek túlvilági helyzetéről egyetlen haláleset kapcsán sem tudhatnak biztosat, de az öngyilkosok esetében a hagyományos egyházi tanítás és hitvilág alapján különösen számolni kell a másvilágon a büntetéssel. Ugyancsak a lélekhez kapcsolható másik gyakran megjelenő érzelem a félelem. Mint már említettük, azon a helyen, ahol az öngyilkosság 392
