Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Néprajz - Bódán Zsolt: „Azt tiszt fejjel nem is lehet.” Az öngyilkossághoz kapcsolódó attitűd hiedelmeken kívüli mentális elemei Gyimesközéplokon
„AZT TISZTA FEJJEL NEM IS LEHET. ” AZ ÖNGYILKOSSÁGHOZ KAPCSOLÓDÓ ATTITŰD HIEDELMEKEN KÍVÜLI MENTÁLIS ELEMEI GYIMESKÖZÉPLOKON Bódán Zsolt A gyimesi csángók öngyilkossághoz kapcsolódó attitűdjét feltáró kutatás eredményeiből már két tanulmány is megjelent a Csíki Székely Múzeum Évkönyvének korábbi köteteiben. A 2007-2008-as évkönyvben az attitűd viselkedésben megnyilvánuló elemeiről,1 míg a 2009-esben az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmekről olvashattak az érdeklődők.2 A sorozat záró darabjaként jelen írásunkban a viselkedést alapjaiban meghatározó mentális elemek egy újabb, eddig nem vizsgált szegmensének bemutatására vállalkozunk. Az attitűd mentális elemei magukban foglalják mindazokat az ismereteket (kognitív oldal) és érzelmeket (affektiv oldal), melyek az attitűd tárgyára, vagyis az öngyilkosságra vonatkoznak. Ezen belül a kognitív elemek is több szinten szerveződnek, és részét alkotják egyfelől az öngyilkossághoz kapcsolódó tudásnak a közösség hagyományai által meghatározott irracionális elemei (lényegében a néphit témánkhoz kapcsolódó releváns területei), másfelől az ismereteknek mindazon, a hiedelmeken kívül eső része, mely egyaránt tartalmazhat racionális és irracionális elemeket. Ez utóbbit összefoglalóan, mintegy munkadefinícióként, nézeteknek nevezzük. A hiedelmek és nézetek természetesen szorosan összefonódnak az egyes emberek attitűdjében, elméleti szétválasztásukat a kutatás sajátos, a hagyományos elemek különválasztására irányuló célkitűzései indokolták. A továbbiakban ezeket az öngyilkossághoz kapcsolódó nézeteket mutatjuk be részletesebben, majd röviden szólunk az attitűd affektiv elemeiről is. ■ Az öngyilkossághoz kapcsolódó nézetek Gyimesközéplokon A gyimesi csángók az öngyilkosságot - korunk alapvetően orvosi, esetleg társadalmi nézőpontjával szemben - alapvetően vallási alapon szemlélik. Az ember önpusztító tettét elsődlegesen ezen a kereten belül tudják értelmezni. Az, aki eldobja az életét, mindenek előtt Istennel szemben lép fel, s ezzel együtt vallása és egyháza törvényei ellenében cselekszik. Nézeteik szerint ez alapvetően nem valamilyen orvosi probléma vagy a társadalmi körülmények összjátéka, hanem a hit gyengesége. Aki bízik Istenben, az soha nem tenne ilyet, hiszen bármilyen nehézség is érhet az életben, a Mennyei Atya mindig megsegít, ha hittel fordulunk hozzá. Úgy tartják, az embernek nincsen joga hozzá, hogy maga döntsön az élete befejezéséről. Száz megkérdezettből mindössze tizenhatan állították ennek az ellenkezőjét, valamennyien a középkorú és fiatalabb korosztályokból. Még ennél is nagyobb arányban, gyakorlatilag egyöntetűen (három kivétellel) bűnnek tekintik az öngyilkosságot. „Isten adta az életet s csak ő veheti el” - mondják. Sőt, vannak akik egyenesen azt hangsúlyozzák, hogy az olyan súlyos bűn, amit az Isten soha nem bocsát meg. Ez az egységes szemlélet árnyaltabbá válik, ha megvizsgáljuk az öngyilkosságok fogadtatását a közösségben. Arra a kérdésre például, hogy elítélendő-e, ha valaki önkezével vet véget az életének, már a megkérdezettek 30 %-a nemleges választ adott, és gyakorlatilag mindenki azt hangsúlyozta, 1 BÓDÁN 2008. 2 BÓDÁN 2009. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 389-394. 389
