Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Elena Maria Şorban–Kurta József Tibor: Egy egykor csíki ferences használatban volt 1596-os velencei Antiphonarium
EGY EGYKOR CSÍKI FERENCES HASZNÁLATBAN VOLT 1596-OS VELENCEI ANTIPHONARIUM Elena Maria Şorban, Kurta József Tibor Végre jó idők járnak az erdélyi ferences könyvtárakra: az elmúlt években sorra készültek el az állományok katalógusai, egyre teljesebb képet kapunk a gyűjteményekről, művekről, posszesszo- rokról. A csíksomlyói rendház régi könyveinek számbavétele kezdődött el a legkorábban, és tavaly a kép kiegészült a magyar vonatkozású régi könyvekkel.1 A dévai rendház 1850 előtti katalógusa 2002-ben látott napvilágot.2 3 Az Országos Széchényi Könyvtár által 2005-ben indított ,A Kárpátmedence magyar könyvtárainak régi könyvei” c. sorozatban 2009-ben két erdélyi ferences könyvtár katalógusa jelent meg, a kaplonyi és a nagyenyedi.5 A szatmári ferencesek könyvtárának ismertető katalógusa velük egy időben került kiadásra.4 Jelenleg zajlik a dési rendház könyvállományának a rendezése és számbavétele, a katalógus remélhetőleg valamelyik sorozat részeként fog nyomdába kerülni. Az erdélyi ferences könyvkultúra részletei a folyamatosnak tekinthető feltáró munka alapján lassan teljes képpé állnak össze.5 Ehhez a képhez tartozik hozzá az alább ismertetett liturgikus szerkönyv is, amely az idők folyamán elkallódott az őrzési helyéről, és nemrég antikvár kereskedelemben bukkant fel Kolozsváron. A tridenti rítust rögzítő Antiphonarium Romanum csíksomlyói eredetű kötete mind provenienciája, mind egyedi jellemzői révén jelentős könyv- és liturgiatörténeti adatokat hordoz. A kötet teljes címe és bibliográfiai leírása a következő: ANTIPHONARIUM ROMANUM, ad ritum Breuiarij et decreto sacrosancti Concilij Tridentini restituti. Venetiis, apud Iuntas [Lucantonio Giunta], 1596. 2° - 198 ff.; sign, typogr.; plur. fig. xylogr. EDIT 16ICCU - CNCE 111396 7 A kötet tulajdonosi bejegyzései nem adnak támpontot arra, hogy mikor került a csíki ferencesek birtokába az Antiphonarium. A címlapon található bejegyzés az 1664-es, a tatárdúlás utáni leltározáskor került a kötetbe: Conventus Csikiensis Fratrum Minor[um] Anno 16647 Az utolsó számozatlan lapra, a kolofon mellé írt datálatlan bejegyzés arra utal, hogy a későbbiekben a kötet átkerült a mikházi kolostorba: ConventusMikhaziensis.8 A tulajdonosi bejegyzések mellett több, használatra utaló kéziratos segédletet őrzött meg a kötet. Az első előzékre De Visitatione B[eathae] Virginis felirattal az Exurgens Maria kezdetű antifónát jegyezték le. A hátsó előzék hiányzik, de a tábla tükrén megmaradt tinta-nyomokból 1 MUCKENHAUPT 1999; MUCKENHAUPT 2009. 2 SZABÓ 2002. 3 MAGYAR, ZVARA 2009; RÁCZ 2009. 4 ENYEDI, STIER 2009. A jegyzék nem követi a fent említett katalógusok leírási szabványát, de hiányosságai ellenére is kiindulópontot adhat további kutatásoknak. 5 MONOK, lásd: http://franka-egom.ofm.hu/irattar_gondolatok/konyvismerteesek/a_ferences_ konyvkulturarol.htm 6 EDIT 16, lásd: http://editl6.iccu.sbn.it/web_iccu/eimain.htm 7 Az 1664-es leltárba-vételkor keletkezett bejegyzés számos más csíksomlyói kötetben is szerepel. Muckenhaupt Erzsébet közlése alapján ez egy átfogó leltározáskor került a könyvekbe, azután, hogy Damokos Kázmér, aki 1662-1668 között másodszor lett Csíkban gvárdián, az 1661. évi tatárdúlás által lerombolt zárdát a templommal együtt újraépítette, a felszereléséről is gondoskodott. 8 Ezt a bejegyzést sem lehet pontosan datálni, feltételezhetően 17. századi, de nem kizárt, hogy a 18. század elején került a kötetbe. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 323-330. 323
