Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
négy és hat ökörrel szántanak, termesztenek őszi és tavasz gabonát, kaszálójuk szinte semmi, malmuk s erdejük nincs, a tűzifát a szomszéd falvak erdejéből biztosítják maguknak. Az 1722. évi határleírás is hasonló. Itt azt is megjegyzik, hogy tavaszgabona és rozs jól terem, az őszi búza közepesen. Az állataikat ősi elődeiktől örökölt szokás szerint a szomszéd faluk mezein szabadon legeltetik, mivel saját határukon ez nem gyakorolható.25 A városiak szántóföldje 1722-ben 63 holdnyi volt, amely 1733-ra 107,7 holdra emelkedett. Többnyire kenyérgabonát termesztettek, őszi búzát, vagy „elegyesnek” nevezett, rozzsal vegyes búzát. Az elért termés azonban messze nem elégítette ki az igényeket. Ezen úgy igyekeztek segíteni, hogy más falu határában műveltek földet. Ezeknek a földeknek egy része öröklött birtok volt, amelyet a városban megtelepedettek elköltözésük után is tovább használtak, más része pedig pénzkölcsönzés révén zálogba vett földek, amelyeket addig használtak, amíg a tulajdonosok kiváltották azokat. Ilyen földek sokszor évtizedekig a kölcsönzők kezén maradtak, mivel a tulajdonosoknak nem volt módjuk visszaszerezni azokat. Az 1722. évi összeírás szerint a városlakók Fel- és Alcsíkon 4 üres telket, 264 és fél hold szántót és 43 és fél hold kaszálót birtokoltak. A legtöbbet Taplocán (80 hold szántót és 25 és fél hold kaszálót), Csíkszentléleken (98 és egy negyed hold szántót és 3 és egynegyed hold kasszáiét), valamint Várdotfalván (38 hold szántót és 3 és fél hold kaszálót), vagyis többet, mint a szeredai határon.26 27 _________________________________________________CSÍKSZEREDA A 18. SZÁZAD ELEJÉN ■ A városi lakosság tulajdonában lévő megművelt terület2 Év Szántóföld (köbölnyi*) Kaszáló (szekérnyi) A város határában Más faluban Összesen A város határában Más faluban Összesen 1713 105 200** 305,0 3,0 Nincs adat 1722 126 528,5 654,5 54,75 85,0 139,75 1733 215,5 299,5 515,0 76,0 112,5 188,5 * Egy köbölnyi szántóföld egy fél katasztrális holdnyi területet jelölt, a szekérszénáyi szintén ** Ezek zálogban bírt alcsíki földek. A felcsíki összeírásban nem találtunk hasonló adatokat, pedig bizonyosan ott is voltak. 1733-ban is zálogosnak tüntették fel a más falu határán használt földeket, ami pontatlanságra utal. A táblázatra tekintve feltűnő, hogy az 1713. évi összeírások sokkal kisebb adatokat tüntetnek fel, mint a későbbi évekből valók. Ennek több oka is lehetett. Vagy kimaradt a földek egy része az összeírásból, vagy - ha az adatok valósak - a város gazdasági életének a visszaesésével számolhatunk. Úgy gondoljuk, hogy itt mind a két tényező fennáll. A ténylegesnél kevesebb a nyilvántartásba vett városi szántóföld, mivel abban az évben csak annyi volt megművelés alatt. A más faluk határában örökségként vagy zálogban birtokolt földeket csak két esetben, Zsögödön és Csíkszentléleken jelezték, vagyis ott kevesebb földet tüntettek fel a valóságosnál. A következő összeírások adatai már sokkal pontosabbak, és reálisaknak tekinthetők. 1713-ban és 1733-ban zálogföldnek tüntették fel az összeírások a más faluk határában bírt földeket. 1722-ben azonban nem említenek zálogos földeket, hanem csak birtokoltakat. Eltekintve az összeírások eltérő (zálogos vagy tulajdonban lévő föld) besorolásától, a tulajdonként birtokolt földek nagysága elég jelentős kellett legyen, ha azok komoly összekiilönbözés tárgyává váltak a város és a szék között. A szék ugyanis több alkalommal követelte a városba telepedett gazdák visszatelepítését, azon meg- okolással, hogy ez által adófizetőket veszített, mert azok a városban kedvezőbb adózás alá estek, szülőfalujukban pedig az ott lévő megművelt földjeik után nem adóztak. 25 SZÉKELY SZÉKEK III, 208 26 SZÉKELY SZÉKEK 111,411,413, 429, 450, 451. 27 Az itteni és a következő táblázatokat a SZÉKELY SZÉKEK III. forráskötet 209, 447, 450-451. oldalain található 1713. és 1722. évi összeírások összesítői, valamint a VEGYES CONS., 16. csomó 17. sz. alatti összeírás alapján készítettük. 297
