Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
PÁL-ANTAL SÁNDOR A „székely náció” 1718. július 27-i felterjesztésében Főkormányszéktől kéri a Csíkszeredában élő faluról betelepedett emberek széki megadóztatásának vagy visszaadásának az elrendelését. „Szereda városának némely lakosai - írják - székbéli személyek lévén, kik magokot az adónak könnyebbségeiért recipiálták (bevonták) oda, hogy külső jószágok után adózzanak szék közi, alázatosan kérjük, vagy adattassanak ki."28 Egy, a Főkormányszékhez felterjesztett 1722. évi folyamodványuk 4. pontjában újból szorgalmazzák ennek az ügynek a megoldását. „Csaknem mind székbeli személyek lévén - írják - ezen városiak, kik magokot az adónak könnyebbségiért recipiálták oda, hogy külső jószáguk után contribuálni (adózni) tarozzanak szék közi, alázatosan Excellentiád és Nag)>ságtok consensussát imploráljuk (belegyezéséért könyörgünk). ”29 A folyamodvány 1722. március 27-i kiegészítésében megokolják, hogy szerintük miért előnyös a városon való adózás, és ők, a széki elöljárók, miért ragaszkodnak a városba telepedettek adójának a széknél való törlesztésére. „Tudva vagyon előttünk, hogy őkegyelmék mind eddig elé is nem juxta facultates (birtokállapot szerint), hanem csak mind egy iránta legkisebb a legtehetősebbel in equali pondere (egyenlő arányban) adóztak, mivelhogy a kissebnek is annyi volna az fundussa (telke), mint az nagyoknak. 2-do. Ha az őkegyelmék jószági az székben contribuáltatnak (adóztatnak), az szék proportióját (részét) nyilván is augeálván (gyarapítván), illik is proportionaliter (arányosan) azok után való onust supportálniuk (terhet viselniük). ”30 A külső földekkel rendelkezőket a falvakon lévő birtokaik után bizonyosan sikerült a széknek megadóztatnia, de a városi adózás kérdésébe - amint alább látni fogjuk - beleszólása nem volt. A fenti adatokból is kitűnik, hogy a város lakossága ekkor még mindig a szomszéd falukból betelepülő földművesekkel töltődött fel, nem pedig más városokban mesterséget tanult és itt megélhetést kereső kézművesekkel. Az egy családra jutó megművelt föld nagysága a tárgyalt időszak folyamán alig módosult. Annak csökkenése csak az évszázad végére kezd érezhetővé válni, amikor az iparosodás is kezd kibontakozni. A városiak által megművelt - városi és külső határon található - föld képes volt biztosítani a városiak számára a minimális gabona és ipari növény (len, kender) szükségletet. ■ Egy Csíkszeredái családra jutó szántóföld, kaszáló és termés a 18. század első felében Év Szántóföld (köbölnyi) Kaszáló (szekérnyi) Őszgabona (kalangya) Árpa (kalangya) Zab (kalangya) Széna (szekér) 1713.* 6,31 0,07 Nincs adat 1722. 13,35 2,85 47,31 20 16 Nincs adat 1733. 13,55 4,96 34,97 8,39 14,55 7,30 *Az 1713- évi összeírásban nincs feltüntetve sem a szomszéd falvakban birtokolt földek nagysága, sem a terméshozam. Az 1722. és 1733. évi összeírásokban az adatok a más falvak határában bírt földeket és terméshozamokat is tartalmazzák A hiányos adatok ellenére, az összeírások együttesét vizsgálva, kitűnik, hogy a csíkszeredaiak elég jelentős nagyságú szántófölddel rendelkeztek. Mint földművesek, a székben élő szabadrendű sorstársaikhoz hasonló anyagi helyzetben voltak. Az egy családra eső, művelés alatt lévő szántóföldek kiterjedése megegyezett a széki szabadrendűekével. 1722-ben egy csíkszéki szabad székely gazdára 13,3 köbölnyi szántóföld jutott, egy Csíkszeredáira hasonlóképpen. Azonosnak vehető a begyűjtött termés is. Hiszen a széki átlag 44,3 kalangya volt az őszgabonánál és 20,39 a tavaszinál,31 a városiaké 47,31, valamint 20,16. Az őszgabona átlaga a városiaknál meghaladja a székit, a tavaszinál pedig alig van eltérés. A kaszálók esetében a városiak helyzete jobb a székiekénél 2,8 szekérnyi, a 2,3-mal szemben, pedig a város határában alig van szénafű-termő hely. 28 SzOkl VII., 244. 29 CSÍKSZÉK, 11/42. 30 CSÍKSZÉK, 11/70. sz. 31. 31 A széki adatokat lásd: SZÉKELY SZÉKEK III, 447. 298
