Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Csíkszereda a 18. század elején
PÁL-ANTAL SÁNDOR intentiója (szándéka) eleinknek, hogy mechanicai manufacturák (kézműipari termékek) bene- ficiumával (jótéteményével) élhetnénk onnan, ők pediglen naturaléinkat (terményeinket) pénzzel megvásárolván töllünk, circulatiója (forgalma) az pénznek lenne."19 Egy 1726. évből származó, az általános elszegényedés okaival foglalkozó széki előterjesztés a város elmaradottságát a kézműipar hiányával okolja. „[...] grémiumunkban (kebelünkben) lévő Szereda városát is mind szántó-vető oeconomus (gazdálkodó) gazdák és nem mechanikus vagy kereskedő emberek lakják; innen van, hogy székünkben nincs circulatiója (forgalma) a pénznek, mert azt sokadalmak idein külső mester emberek hordják ki székünkből, mindenütt az városbéliek a mechanicum (kézművesség) mellett excerdálván (választván) a mezei oecono- miát, amely ösztönzi, hogyha feljebb nem, illendő áron ne adja áruját, mert azon kívül oeconomiájából (gazdaságából) teli kamrája. ”20 1727-ben, amikor a város elvesztett, illetve sértett jogai orvoslását és kiváltságai csorbítatlan tiszteletben tartását kérte a Főkormányszéktől, a széki elöljáróság hevesen tiltakozott minden visszarendezés ellen. A kézműiparral és a pénzfogalommal kapcsolatosan ismét előhozakodnak a mesteremberek odatelepítésével. Válaszukat a következő szavakkal zárják: „Legy>en város. Hadd lenne. Nemcsak nevezettel. Hanem valóságos város. Azaz ültettetnék meg azon fundus mesteremberekkel, kik manufacturájok (kézimunkájuk) után élvén, naturáléinkot distrahálhatnánk (terményeinket továbbadnánk) nékik, mű ellenben, pénzecskénkkel ő nálok. szükségeinket tehet nők [...] mivel [...] ha mi kevés pénz jön is kezünkbe, azt sokadalmak idein vagy brassói, vagy segesvári, vagy udvarhelyi, vagy kézdivásárhelyi mesterembereknek adják, nagy kárára a széknek. ”21 A fennebb említett folyamodványoknak nem lett foganatja. Minden maradt a régiben. Az 1733. évi összeírásban a foglalkozásra vonatkozó oszlopban mindenik Csíkszeredái lakos földművesként szerepel. Csak két személynél említenek nem mezőgazdasági jellegű, kiegészítő tevékenységet. A Főkormányszék nem is vállalhatta mesteremberek odatelepítését, ami anyagi áldozatokkal és jogi következményekkel járt volna, pláne hogyha az érintettek nem is óhajtották önszántukból azt. De a kitelepítési javaslat is kivihetetlen volt. Milyen jogi alapon lehetett volna kitelepíteni az ott lakókat, és helyükbe másokat hozni, ha azok nem voltak szökött jobbágyok, hanem senkitől sem függő szabad rendű székelyek. Ez az út csak erőszakkal, kényszerrel, diktatórikus úton lett volna megvalósítható, amit a főhatóság nem kockáztathatott meg. Az ipari tevékenység fellendülése, kedvező feltételek mellett kibontakozó fokozatos előrelépés útján válhatott elérhetővé. Ennek első jeleit éppen az jelzi, hogy a város nyíltan szembe szállt a székkel és a hatalmával visszaélő ott állomásozó katonai parancsnoksággal jogai tiszteletben tartásáért, és a város kiváltságainak saját hasznára való fordításáért. Csíkszereda lakosságának főfoglalkozása a 18. század elején a földművelés és állattenyésztés volt. Ehhez társult kiegészítő kereseti lehetőség a szekerezés, vagyis a fuvarozás, valamint a pálinka- és sörfőzés és annak árusítása. A lakosság gazdasági helyzete a korabeli összeírásokból részletesen is felmérhető. A földművelés és állattenyésztés alapfeltétele a megfelelő éghajlati viszonyok, a termőterület léte és művelhetősége. A város határa rendkívül szűk volt. Összterülete, utólagos becslések alapján mintegy 200 holdnyi lehetett.22 A megművelt határ 1722-ben 90 holdnyivolt, 1733-ban 146.23 A határ milyenségéről az 1713- évi összeírásban az alábbiakat írják: „Ezen Csík Szereda városnak vágyóit két forduló határa, a városon kül való forduló napkelet felőli egy kis hegyien fekszik napnyugatra, melly is egy kis láb földet tart, felette szihálly föld, essős üdőn 6 ökrön is szántják. Az Olt vize feléül való forduló az másik fordulónál egy kissebel nagyobb, fekete föld, jó gabonatermő ez része, másik része tófenekes vizes fejéragyagos, délre fekszik. Szénarétje vizes és lápos hellyen vagyon, ajován terem circiter curruum 3 (mintegy 3 szekérnyi), közönségesen osztják fel, mikor militia (katonaság) nincsen rajtok. ”24 Ugyanott, a latin nyelvű leírásban jelzik, hogy 19 CSÍKSZÉK, 11/70. sz. (1722), 31. 20 VENCZEL 1980, 39. 21 IMREH 1977, 52. 22 VÁMSZER 1977,210. 23 Az 1722. évi összeírás adatait lásd: SZÉKELY SZÉKEK III, 450-451; az 1733. évi összeírást lásd: VEGYES CONS., 16. csomó 17. sz. 24 SZÉKELY SZÉKEK III, 208. 29 6
