Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Nyárádi Zsolt–Szász Hunor: A recsenyédi unitárius egyházközség a levéltári források tükrében
A RECSENYÉDI UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG... ■ A recsenyédi egyházközségi levéltár Magának a levéltárnak a rendezése és feldolgozása 2010. január-április között valósult meg Nagy Adél unitárius lelkésznő támogatásával, tovább bővítve ezáltal az udvarhelyszéki református és unitárius egyházközségi levéltárak ismertetését.26 Kutatásunk céljai között szerepelt egy elsődleges leltár elkészítése az iratanyagról, az állomány fotózása, valamint ezt követően a tudományos feldolgozás: az ezer oldalnyit meghaladó iratállományból kiválogatni az egyházközség történetének legfontosabb és legmeghatározóbb eseményeit. Az adatmorzsákat összerakva elkészült a település egyháztörténete, kezdve a feltételezett 1743-as önállósodásától27 végigkísérve a templomépítéseket, az egyházi iskola viszontagságait, valamint az egyházközség mindennapjait a 19. század végégig. A levéltári állományt jó állapotban találtuk, egy erre a célra elkülönített szekrénybe elzárva, ahová a rendezést követően az iratanyagot visszahelyeztük (2/6. ábra). A jegyzőkönyvek többségére ráragasztott papírra voltak ráírva a legfontosabb sajátosságai, az évek, amelyek közt íródott, a témaköre, amelyet magában foglalt. Az egész egy sorszámozott rendszerbe volt illeszthető, amelynek a jegyzékére nem sikerült rábukkannunk a rendezés során. Ennek ellenére ezt a rendszert átvettük, azok az iratanyagok, amelyek nem voltak ebbe besorolva, tovább folytatva a számozást, belekerültek. Az iratanyagokat kötegekbe csoportosítottuk, minden egyes önálló jegyzőkönyv önálló számot kapott. Saját köteg számot kaptak az évenként csoportosított ügyiratok is, amelyeket adott esetben alegységekre bontottunk le. A levéltári állomány első részleges leltárát 1861-ből ismerjük. Ebben felsorolnak tíz jegyzőkönyvet, amelyek közül az adománygyűjtési jegyzőkönyvet ma már nem találjuk. 28 Az 1865-ös összeírás alkalmával említenek olyan jegyzőkönyveket is, mint a Büntető törvény Könyv, Csendőrök naplója, A cselédek jegyző Könyve vagy az Adó bészedés röli jegyző Könyv, Birtok váltási jegyző Könyv2*', amelyek mára már megsemmisültek. Az állományból teljességgel hiányoznak az 1889 előtti ügyiratok, a templomépítések során kötött szerződések, a pereskedési iratok, az egyházi levelezések stb. Egyes összeírások során említést tesznek levelekről, 1861-ben 27 szerződést és régi iratokat említenek.30 1865-ben összeírnak néhányat, így birtokíveket, egy métális levelet Almás, Szentmárton, Homoródszentpál Recsenyéddel közös határairól, valamint egy szerződést az esztena helyéről, de egyikhez sem írnak évszámot.31 Önálló ügyiratoknak egy részletesebb leírását találjuk 1827-ből, amikor az évszám mellett leírják röviden az irat tartalmát is. Sajnos ez a részletes összeírás csupán az egyház pénzügyeivel és földjeivel kapcsolatos dokumentumokat említi, szám szerint negyvenhármat. Ezek nagy része az egyház pénzeinek kölcsönzéséről szóló szerződés az 1811-1827 közötti időszakból. Ezeken kívül említenek az egyház földjeiről való szerződéseket az 1743, 1753, 1770, 1776, 1778, 1789-es évekből.32 Az 1743-as csereszerződést 1805-ben is említik még bővebb tartalmi leírással. Ez egyben a legkorábbi iratanyag, a levéltári állományból, amelyről tudomásunk van.33 Annál fogva, hogy hiányoznak az önálló ügyiratok, a recsenyédi egyházközség legfontosabb forrásai a különféle jegyzőkönyvek. Hordozott információs tartalmuk miatt kiemelkednek a vizitációs és számadásos protokollumok, amelyek az egyházközség önállósodásától kezdődően végigkövetik az eltelt évszázadokat. Az összesen négy jegyzőkönyv34 1922-ig követi az eseményeket, évenkénti bejegyzésekkel. Az esztendőnként lezajlott vizitációk alkalmával végzi el a megyebíró az évi számadást, külön elkülönítve a bevételeket és a kiadásokat. Ezek az egyetlen fennmaradt forrásai a templomépítésnek. Ezek nyújtanak információt az építkezési költségeket illetően, ebből rekonstruálható a templom építéstörténete. A kiadások listájának tanulmányozása fényt derít az 26 NYÁRÁDI 2009, 364. 27 Az önállósodás pontos évszámát nem ismerjük, egészen bizonyos, hogy 1743-ban már önálló, 1744-ben találjuk az első bejegyzést a vizitációs jegyzőkönyvbe (RUEkL, 1. köteg, 3). 28 RUEkL, 6. köteg, 47-52. 29 RUEkL, 28. köteg, 1865. évi bejegyzés; a továbbiakban az idézett forrásokat betűhíven közöljük. 30 RUEkL, 6. köteg, 47-52. 31 RUEkL, 28. köteg, 1865. évi bejegyzés. 32 RUEkL, 2. köteg, 96-103. A későbbiekben ezekre az iratokra részletesebben kitérünk. 33 RUEkL, 1. köteg, 155. 34 1744-1811, 1812-1842, 1841-1888,1889-1922. 259
