Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)

„...HOGYAZ ŐJÓ IGYEKEZETE PORBA NE MENNE... ”

lakói is, azonban a régensnek szigorúan meg volt tiltva, hogy több tanulót felvegyen, mint amennyi kényelmesen elfér s az erkölcsösség, tisztaság és egészségügyi szabályok megtartása mellett felvehető, tilos lett volna a helyet annyira megszűkíteni, hogy az ifjak - mint Marosvásárhelyen - emeletes ágyakban legyenek kénytelenek hálni.58

II. József korától kezdve tehát a szemináriumi alapítványok többsége esetében a házi kezelés megszűnt, és ebben lényegi változás nem történt az uralkodó halálát követően sem, a tanulmányi alapok59 kezelője, a Római Katolikus Státus lett. Kivételt csupán a Haller- és a Ferenczi Péter-féle alap képezett, melyeket a szemináriumi régens illetve a gyergyószentmiklósi latin szertartáséi plébános kezelt.

A 18. század végén három alapítvány is létesült a csíksomlyói diákok fenntartására. Kézdi- polyáni Bíró Antal guberniumi tanácsos hagyatékából 1798-ban jött létre a 3000 magyar forint törzstőkéjű Bíró-alap, amely a kantai, csíksomlyói, székelyudvarhelyi és kolozsvári szemináriumokban tanuló, összesen hat diák taníttatását szolgálta. Az alapítványtevő kívánsága szerint a támogatott tanulók kötelessége volt „apurgatoriumbéli telkeknek szabadulásáért a szent mise alatt 6 Miatyánkot és 6 Üdvözletét”6° imádkozni, és németül tanulni. Az ún. Keresztes-alap a gyergyószentmiklósi születésű Keresztes János61 esperes emlékét őrizte. Két alkalommal is tett csíksomlyói alapítványt, először (1799) egy kozmási tanuló, másodízben (1805) pedig két gyergyószentmiklósi örmény diák tanulmányai támogatására adományozott, összesen 3000 magyar forintot. Úgyszintén kétszer adományozta meg a Somlyói szemináriumot kászonjakabfalvi Kászoni István, gr. Bánffy György gubernátor zentelki udvarbírája, a Kászoni-alap létrehozója. 1798-ban kelt végrendeletében 2000 német forintot hagyott a szemináriumra, majd ugyanazon évben ezen összeget még 1000 forinttal egészítette ki. Ebből 500 forintnak a kamatát a régens fizetésének kiegészítésére kellett fordítani, a fennmaradó pénzösszeg kamatából pedig öt fiú, köztük két árva „tartassék és neveltessék, ... vagy ha ez nem találtatnék, más jóra menendő helységbeli nemes ifjak neveltessenek esztendőnként. ”62 63

A következő század első évtizedében - egyidőben a napóleoni háborúkkal, amikor nemcsak a székely családapák voltak kénytelenek német, lengyel, francia vagy itáliai frontokra vonulni, de tanulókorú fiaik is „csatapiacokra” kerültek -, újabb jótékonykodási hullám észlelhető a csíksomlyói nevelőház körül. Néhány év alatt nyolc alapítvány létesült, ezek fele (a Csomortáni-, a Lászlófi-, a Mártonffi-és a Ferenczi-alap) 1804-ben. Az első, Csomortáni Antal egri kanonok 2000 rajnai forintos adománya révén jött létre. A Csíkból elszármazott pap a Csomortáni családból kikerülő Somlyói diákok vagy „más ügyefogyott árvák "javára tette adományát.65 A Lászlófi-alap névadója Lászlófi Antal64 kászoni plébános, alcsíki főesperes volt, aki a szeminárium szükségleteire 83 forintos alapítványt tett. A MártonffiÁdám65-féle alap létrehozója egy málnási, majd utóbb drassói plébános volt, aki 38 forintos adományával egy Csíkszeredái tanuló eltartásához kívánt hozzájárulni. A negyedik 1804. évi alapítványt Ferenczi Péter66, Kilyénfalván, majd Csíksomlyón szolgáló plébános, felcsíki főesperes hozta létre, aki a szeminárium javára 604 magyar forintot hagyott, „egy a parochiához tartozó katonaszülő gyermekének ellátására, kit a Somlyói parochus fog felvenni.” Ezen kívül 9000 magyar forintot hagyott egy gyergyószentmiklósi kis

58 BÁND1 1896, 338.

59 Ideértve a későbbiekben, 1790-1849 között létrejött fundációkat is.

60 Idézi BÁNDI 1896, 352.

61 Keresztes János (1749-1844) örmény származású pap. Tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte, majd Kolozsváron, Nagyváradon és Gyulafehérváron folytatta. 1775-ben szentelték pappá, ezt követően Ködösön, Egrestőn, Gyergyószentmiklóson, Kolozsváron, Kozmáson, végül pedig Tekerőpatakon szolgált. Gyergyószentmiklóson, az örmény-katolikus Szent Kereszt-kápolnában van eltemetve. - BÁNDI 1896, 352-353.

62 Az alapító okirat idézve BÁNDI 1896, 356-357.

63 BÁNDI 1896, 358.

64 Lászlófi Antal (?-1804) 1766-ban kászoni plébános, tiszteletbeli esperes, 1800-ban tiszteletbeli kanonok és alcsíki főesperes volt. - BÁNDI 1896, 359.

65 Mártonffi Ádám 1782-ben papnövendék Budán, majd szolgált Szárazpatakon, Székelyszentléleken, Málnáson, Magyarigenben és Drassóban is. - BÁNDI 1896, 359.

66 Az alapítványtevő Ferenczi Péter (1753-1805) Gyergyószentmiklóson született, 1777-ben szentelték pappá, majd 1781-1786 között a gyulafehérvári és kolozsvári teológiai intézetekben tanított. Az ő érdeme az új csíksomlyói Szent Péter és Pál plébániatemplom felépíttetése. A templom kertjében van eltemetve. - BÁNDI 1896, 398-399, 404-405.

167