Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)
BICSOK ZOLTÁN szolgálatra kell behívni, s így ebben az évben 25 tanulónak kellett az intézetet elhagynia.36 Ugyan a székely ifjak tanulását elméletileg több, 1792-1794 között kelt királyi és guberniumi leirat is szavatolta, ez a gyakorlatban mégis akadályokba ütközött, erre utal csatószegi Csató József leszerelt káplár 1835-ben, fia ügyében fogalmazott kérvénye: „szegény Édes Atyámtól magam s mások boldogítása végett a Kolosvári Gymnasiumba oskolába jártattam, ahol is a Böltselkedés tudományának folytatásától meg fosztattam s vas bilintsek között a Nemes Székely Huszár Ezredhez hozatván közkatonának tétettem ”.37 38 Ugyanakkor a továbbtanulásnak az a körülmény sem kedvezett, hogy ha a székely ifjú egyházi pályát választott és a katonarendből kilépett, a továbbiakban családja határőrbirtokához való jogát elveszítette. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a katonaság és a tanuló ifjúság között állandóak voltak a súrlódások, és ezek némelyike tettleges- ségbe is torkollott, amint az 1799-ben, vagy 1848 tavaszán is történt. A központosításra és szoros állami felügyeletre törekvő józsefi abszolutizmus 1785-ben felszámolta a szemináriumokat, köztük a csíksomlyóit is, amelynek vagyonát a kincstár vette kezelésbe - „... tekintve, hogy a finöveldék eltörlése által sok ház üresen marad, nehogy’ azon épületek és jószágok, melyeket a finöveldék és seminariumok, mint alapítványi javadalmakat és szerzeményeket bírnak, az ifjúság kibocsátása folytán használhatatlanokká váljanak: pénz értékre fognak változtatni ... A szeminárium vagyonát alig több mint 235 rajnai forintért, árverésen vette meg Kovács Mátyás csíksomlyói katonarendű személy.39 Egyébként a kézdivá- sárhelyi származású cipész 1790-ben, a nevelőház visszaállítását követően, a szemináriumi vagyon miatt perbe is keveredett a kincstárral,40 majd hosszas huzavona után, 1793 márciusában kénytelen volt vásárolt javait „ vissza bocsátani és onnét kiköltözni”, a szeminárium pedig Andrási Rafael régens irányítása alatt újrakezdhette működését.41 1785-ben az uralkodó minden oktatási célra szánt alapítványt is bevont, az iskolai szükségletek fedezésére pedig egy közös alapot teremtett, ebből kívánta az ösztöndíjakat biztosítani és a felmerülő egyéb oktatási költségeket fedezni. Már az 1781. évi Türelmi Rendelet VII. pontja kimondta, hogy minden, a tanulók számára vagy más célra történő, hirdetés vagy tisztviselők útján való gyűjtés (kollektálás) szigorúan tilos42 43 44 - ez a rendelkezés pedig igencsak megnehezítette az iskola működtetését, különösen, hogy a ferences iskolák fenntartásában eddig bevett gyakorlat volt az adománygyűjtés. Az állami felügyelet szigorodása, illetve a német nyelv erőltetése és a katonaság visszaélései oda vezettek, hogy a tanuló ifjúság száma az 1775. évi közel négyszázas létszámról az 1784-es tanév végére 17-re csökkent, 1787-ben pedig már egyetlen tanulót sem jegyeztek be a gimnázium Névkönyvébe.4- A csíksomlyói ferences oktatást a megszűnés fenyegette. A józsefi reformok élénk tiltakozást váltottak ki az erdélyi nemesség körében. Ennek egyik megnyilvánulása az 1787. évi felirat volt, amelyben hangsúlyosan szerepelt az oktatásügy is: „... szomorú tapasztalás kényszerít beváltanunk, hogy mióta Felséged jónak látta a nevelőházakat, vagy finöveldéket és seminariumok at eltörölni... azóta ezen ifjúság az erkölcsökben sülyedni és tanulmányaiban is szerfelett hanyatlani kezdett. ... A tanulók száma évről évre apad és az előző éveknél sokkal alantabb áll, ugyannyira, hogy jós tehetség nélkül előre is lehet látni, miszerint úgy az egy’házi, mint a polgári társadalom már a közeli jövőben nélkülözni lesz kénytelen a hivatalra alkalmas egyéniségeket. II. József 1790. január 28-i, addigi rendeletéinek zömét visszavonó „nevezetes tollvonása” új fejezetet nyitott a csíksomlyói iskolák életében. A császár halálát követően, ahogy az a közigazgatás és a törvénykezés területén is történt, a tanügyben is az 1780 előtti állapotokhoz kellett visszatérni. Sokatmondó gr. Bánffy György gubernátor 1790. május 22-i rendelete: „... a Német Nyelvnek tanítása csak olyan helyeken leszen szükséges, a hol a Népnek s Ifjúságnak Nemzete úgy kívánja, 36 ANTAL 1968, 25. 37 CsLvt F27 Csíkszék iratai, CCXVII1/34. 38 Idézi BÁNDI 1896, 321. 39 IMETS 1885, 23. 40 CsLvt F 27 Csíkszék iratai, XLIX/90. 41 IMETS 1885, 23. 42 FAZAKAS 2003, 91. 43 BÁNDI 1896, 280. 44 Idézi BÁNDI 1896, 328. 164
