Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)

Történelem - Bicsok Zoltán: „…hogy az ő jó igyekezete porba ne menne…” A csíksomlyói ferences gimnázium Szent Mihály Arkangyalról nevezett szemináriumára vonatkozó iratok a csíkszeredai levéltár kezelésében (1765–1840)

„...HOGYAZ ŐJÓ IGYEKEZETE PORBA NE MENNE... ”

a más helyeken jóllehet ditséretes és hasznos leszen a Német Nyelv tanulása, mindazáltal arra senkit kénszeriteni nem kell, hanem tanittassék az Ifjúság főképpen az Hazai Nyelven... ""*5

Azonban a csíki középfokú oktatás továbbra is a határőrezredek függvénye maradt. Még ha 1790 után már nem is érvényesült a korábbi intenzitással a németesítés, a katonaság jelenléte meghatározónak bizonyult a tanulás/továbbtanulás tekintetében, a parancsnokság ugyanis egyrészt akadályozta a székely gyermekek tömeges felekezeti oktatását, és leginkább a papi és szerzetesi pályára készülőknek engedélyezte a Somlyói tanulmányokat, másrészt a világi oktatást katonai iskolák formájában biztosította, ezzel pedig nagyjából ki is jelölte a lehetséges pályákat, igencsak behatárolva az ifjak lehetőségeit. Ezért alakult úgy, hogy a székely határőrezredek felállítását követően Csík és Gyergyó vidéke viszonylag kevés értelmiségit adott, ezek pedig vagy papok vagy katonatisztek voltak."*6

A katonasággal és a Habsburg-adminisztrációval szemben ellenérzésekkel viseltető diákság 1848 tavaszán világosan kifejezte politikai álláspontját, amikor a környező falvakban leverte a kétfejű sasos táblákat és tüntetést szervezett a Mikó-vár elé. A politikai események hatására a tanítást felfüggesztették, az iskola- és szemináriumépületet pedig előbb a forradalmi, majd 1849- ben a császári hadsereg foglalta le. A szabadságharc leverése után a hatóságok még két évig nem engedélyezték a rebellis iskola megnyitását. A helyzetet súlyosbította, hogy a tanárokat is császárellenes magatartással vádolták, amiért engedték a csíksomlyói nyomdát forradalmi kiadványok (a Hadi Lap és melléklete, a Gyutacs) nyomtatására felhasználni. Szigorú tisztogatásnak vetették alá a tanári kart, s a későbbiekben csak azokat engedték tanítani, akik a helybeli haditörvényszék előtt tisztázták a forradalom alatt tanúsított magatartásukat. Az iskola csupán 1851 októberében nyitotta meg újra kapuit, az órákat azonban egyelőre a kolostorban tartották. A katonaság által lefoglalt épületet csak nehezen és fokozatosan sikerült visszaszerezni. Az iskola megnyitásakor Keresztes József tartományfőnök a következő szavakkal értesítette Veres István házfőnököt a kialakult helyzetről és a kormányzat viszonyulásáról: „a szerzetbőlprofessorokat nem szabad rendelni... mivel a Somlyói szerzetesek a forradalom alatt igen kormány-ellenesen viselték magukat, teljességgel nem adatik kezükre a gymnasium, hanem rendelkezett a kormányhoz a minisztérium, hogy másokból rögtön tanítókról gondoskodjék. ”45 46 47 Bár 1852-ben az igazgatói teendőket még a ferences Varga Kelemen látta el, őt a következő évtől egy világi pap, Szontagh József váltotta fel. A későbbiekben is az igazgatói tisztséget világi papok töltötték be. Az intézmény ugyan továbbra is katolikus szellemiségű maradt, de a tanári karból a ferencesek rendre kiszorultak.

Az 1851 körüli változások újabb fejezetet nyitnak a csíksomlyói katolikus oktatásügy történetében. Ha a kezdetekkor az iskolát fenntartó erdélyi ferences őrség főnökének még természetes joga volt a tanárok megválasztása és kinevezése, a felvilágosult abszolutizmus idején, amikor az állam szerepet vállalt a fenntartásban, de egyre inkább ellenőrizni is kívánta a felekezeti iskolákat,48 a ferences provinciális joga a tanári kart illetően már csak a Guberniumhoz való javaslattételre és megerősítés végetti felterjesztésre korlátozódott. A szabadságharc leverését követően, a neoabszolutizmus ez utóbbi jogot is elvitatta a ferences elöljárótól, így az újraindított gimnázium tanárait a Főkormányszék utasításai szerint az erdélyi megyéspüspök nevezte ki. Ezen okoknál fogva az 1851 utáni csíksomlyói tanintézetet katolikus gimnáziumnak igen, de ferences iskolának már nem tekinthetjük.

■ 1.4. A csíksomlyói Szent Mihály Arkangyal szeminárium alapítványai (1725-1849)

A csíksomlyói szeminárium létrejöttekor az erdélyi középiskolai oktatás támogatását az tin. Erdélyi római katolikus ösztöndíjalap biztosította. A törzstőke jelentős részét a jezsuita rend feloszlatása (1773) nyomán a kincstár által lefoglalt jezsuita vagyon képezte, amelynek első donátorai még

45 Idézi BÁNDI 1896, 48.

46 ANTAL 1994, 22.

47 Idézi BÁNDI 1896, 69-70.

48 A csíksomlyói gimnázium 1799-től kapott a katolikus gimnáziumok közös alapjából három tanár fizetésére összesen 216, személyenként 72 forintot. - BÁNDI 1896, 268.

165