Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bernád Rita: Fejedelmi levelek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi gyűjtőlevéltáraiban
BERNÁD RITA Az 1568. január 6-án Tordán kimondott ún. „vallásszabadság” tulajdonképpen a prédikálás szabadságát jelentette. A négy bevett vallás törvénybe iktatása 1571. január 6-án Marosvásárhelyen történt meg. Ezekben az években az erdélyi katolikus papság száma alig érte el a 30-at, 1583-ban Csíkban, Gyergyóban és Kászonszéken összesen 15 pap működött. A katolikusok száma 30-40 ezerre csökkent. Leértékelődött a papi életforma, a katolikus nemesek egy része kénytelen volt protestáns szónokot tartani birtokán, a katolikus hitélet elhanyagolódott, melyben némi enyhülést Báthori István katolikus fejedelem jezsuita missziója hozott. A jezsuitákat 1588-ban és I6O6- ban kitiltották Erdélyből. Báthori Zsigmond 1598-ban visszaállította a püspökséget és Naprágy Demetert jelölte ki püspöknek (ezt 1600-ban a pápa is megerősítette), de őt 1601-ben a protestáns rendek száműzték. Bethlen Gábor fejedelemsége idején a katolikusok sorsa megkönnyebbült: néhány templomot visszakaptak (Tövis, Kolozsmonostor, Magyarfenes, Bács, Jegenye, Szilágysomlyó), a jezsuiták újból megnyithatták iskoláikat Kolozsmonostoron és Gyulafehérváron. Bethlen Gábor uralkodása alatt létesült a vikáriusi intézmény. Bethlen Gábor fejedelem, hogy a magyar király püspöki kinevezéseinek elejét vegye, 1618-ban Fejérdi Márton személyében vikáriust jelölt ki az erdélyi katolikusok élére. Ugyanakkor II. Mátyás magyar király mégis püspököt küldött Erdélybe, Szentandrásy (csíkmadéfalvi) Istvánt. Ezzel vette kezdetét a.„választottpüspökök” és vele párhuzamosan a vikáriusok sora. A gyakorlatilag püspöki jogokat élvező vikáriusok valamennyire biztosítani tudták a rendet az egyházmegyében, összetartották a papságot és az egyházközségeket. * A Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárban található, Atyha egyházközségből származó, 1625. március 15-én kelt oklevélben Bethlen Gábor az atyhai római katolikusok pártjára áll, akik azzal a panasszal keresik meg a fejedelmet, miszerint már nem tartoznak az unitárius gyülekezethez mégis kötelezik őket, hogy a köröndi unitárius prédikátornak fizessenek egyházadót, és tiltják nekik külön katolikus pap tartását. A fejedelem ebben az oklevélben szabad vallásgyakorlatot engedélyez számukra és jóváhagyja részükre, hogy külön katolikus papot tarthassanak. A Bethlen halála után trónra került Brandenburgi Katalin még férje életében katolizált. Uralkodása Erdélyben emiatt nem volt rokonszenves a rendek szemében. A szintén Székelyudvarhelyen őrzött és a vágási plébánia levéltárából előkerült oklevél, amely sajnos csak kétharmados épségben maradt fenn, de szövege egy 19. század elején készült másolat segítségével kiegészíthető volt, Brandenburgi Katalin egyik katolikuspárti intézkedéséről tesz bizonyságot. Az 1630. január 5-én kelt oklevélben a fejedelemasszony megparancsolja, hogy a vágási templomot adják át a többségben lévő vágási, székelydobói és bétái katolikusok részére. I. Rákóczi György fejedelem buzgó református hírében állt, de pártolta a katolikus vikáriusi intézményt is. A paphiány pótlására ekkor született meg a licenciátus intézménye. A licenciátusok világi személyek voltak, akik az elgazdátlanodott plébániák vezetését vállalták magukra, vasár- és ünnepnapokon evangéliumot olvastak, böjtöt hirdettek, temettek és kereszteltek. A licenciátus intézménye a 18. században is még működött.4 5 Az eddig rendezett plébániai levéltárakban igen csekély mennyiségben maradtak fenn ebben az időszakban keletkezett források. A plébániák irattermelése a katolikus megújhodástól, az 1716. év utáni időszaktól válik rendszeressé. I. Rákóczi György fejedelemtől két okirat maradt fenn az egyházközségi levéltárakban. Az egyik a fentebb említett Bethlen Gábor által kiadott oklevelet erősíti meg 1631 - június 21-én, szintén Atyha plébániájáról származik és a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárban őrzik. A másik egy 1637. július 16-án kelt válaszlevél, amelyben a fejedelem szintén egy felekezeti ügybe szól bele, melynek folytán Bíró Péter bözödi lakos panaszfolyamodványára válaszol és az ügy kivizsgálását kéri. Ez a fejedelmi levél a szárhegyi plébánia irataiból került elő és a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárban található. Az egyházközség története szempontjából kakukktojásnak számító okmánnyal van dolgunk Szárhegy esetében, ugyanis a közlésre kerülő okmány nem tartalmaz helyi vonatkozású adatokat, a plébánia levéltárába való kerülésének útja és módja számunkra ismeretlen. Barcsai Ákos fejedelem 1659- március 20-án kelt okmánya a székelyudvarhelyi plébánia irataiból került elő, amelyben a székelyudvarhelyi római katolikusok részére katonai immunitást rendel el a reformátusokhoz hasonlóan. 4 MARTON, TAKABFFY 2007, 36-42; JAKUBINYI 2010, 29-32. 5 MARTON, JAKABFFY 2007, 42. 144
