Kelemen Imola (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 6. (Csíkszereda, 2010)
Történelem - Bernád Rita: Fejedelmi levelek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyergyószentmiklósi és székelyudvarhelyi gyűjtőlevéltáraiban
FEJEDELMI LEVELEK A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYEI LEVÉLTÁR GYERGYÓSZENTMIKLÓSI ÉS SZÉKELYUDVARHELYI GYŰJTŐLEVÉLTÁRAIBAN Bernád Rita ■ Történeti áttekintés A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség írásos kincseinek biztonságos és szakszerű tárolása, valamint feldolgozása érdekében - magyarországi pályázati lehetőségek felhasználásával - figyelemre méltó eredményeket valósított meg az elmúlt évtizedben. A főegyházmegye ezer éves múltjának okmánytárháza, a Gyulafehérvári Érseki- és Főkáptalani Levéltár 1998-2006 között új formát öltött, az irategyüttesek korszerűen felszerelt raktárakba kerültek, az iratrendezési és feldolgozási munkálatokat egy két kötetes levéltár-ismertető koronázta meg.1 A nagy mennyiségű püspöki fondnak és állagainak rendezésével párhuzamosan, az alsóbb szintű egyházigazgatási egységek (főesperességek, plébániák, filiák) archívumainak egységes szempontú rendszerezése és szakszerű megőrzése céljából a Főegyházmegyei Levéltár európai színvonalú gyűjtőközpontokat (raktárakat) hozott létre az egyházmegye területén hat központban (Gyulafehérváron, Szamosújváron, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen). A gyű jtőlevéltárak kialakítása az egyházmegyében még nem zárult le, két hasonló központ kialakítása (Csíkszeredában és Kolozsváron) folyamatban van. A püspökség visszaállításának évét, azaz az 17l6-ot megelőző években keletkezett okmányok úgy az érseki fondban, mint a plébániák kisebb mennyiségű levéltáraiban fokozott értéket képviselnek, és felfedezésük vagy éppen feltárásuk az egyháztörténészek és helytörténészek nagy örömére szolgál. Ezek az iratok ugyanis egy olyan időszakból származnak, amikor még nem beszélhetünk jogerős katolikus egyházi adminisztrációról a hierarchia és ennek hivatalrendszere minden értelmében. A címben is szereplő két katolikus gyűjtőlevéltárban összesen 18 levéltári tétel (ügyiratdarab és több évet magába foglaló kötet) keletkezett 1716 előtt, a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárban tíz, míg a Gyergyószentmiklósiban nyolc. Ezekből öt darab, amely tanulmányunk tárgyát is képezi, azért érdemel említést, mert a katolikus restaurációt megelőző korszakban kelt, de azért is, mert hajdani fejedelmeink kancellárjai állították ki, és négyet közülük a fejedelmek kézírásukkal, aláírásukkal is elláttak. Az 1009-ben alapított erdélyi püspökség működése 1556-1716 között gyakorlatilag szünetelt, mivel a magyar király által kinevezett püspököket (,, választott püspökök ”) a pápa nem erősítette meg. A magyar király csak ott nevezhetett ki püspököt, ahol valóban uralkodott, Erdély török adófizető autonóm fejedelemség lévén a Szentszék számára missziós autonóm vikáriátus volt.2 Az 1556 márciusában és áprilisában Szászsebesen és Kolozsváron tartott országgyűlések a püspökség javait szekularizálták, és kimondták a püspök kitiltását az országból.3 A püspök nélkül maradt erdélyi katolikus egyház már csak helyi közösségi szinten élte túl a reformáció viharos századait szerzetesrendek (ferencesek, jezsuiták) misszióinak köszönhetően, valamint egyes tömbkatolikus székelyföldi falvak kitartása által. 1 SZÖGI 2006; BERNÁD 2006. 2 JAKUBINYI 2010, 29. 3 MARTON, JAKABFFY 2007, 35. A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 2010, p. 143-158. 143
