Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse
A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse előfordul. A szív esetében két lényeges ábrázolás-típust lehet elkülöníteni: ezek közül az egyik az, amikor a szív vallásos tartalommal van telítve, a másik pedig, amikor a szív a boldogságot vagy fájdalmat adó/okozó szerelem jelképe. Példával szolgálva a kardokkal átszúrt vérző szív (Ltsz. 2534, 2683) önmagában lehet a szerelem jelképe, azonban hogyha ugyanehhez a motívumhoz kereszt is társul (Ltsz. 2832), akkor azt már Krisztus kínszenvedésének szimbólumaként is értelmezhetjük. A szívábrázolásnak egy másik típusa, amely már csupán a szerelemhez, szeretethez köthető, hasonlóságot mutat a már előzőekben ismertetett halábrázolással, ahol a hal a halban motívum jelenik meg. Ebben az esetben az ábrázolt szív többszörösen foglal magába szívet (Ltsz. 2783, 2867, 2898), ez az egymáshoz tartozásra, a kölcsönös szeretetre, szerelemre utalhat. A természetből vett növénystilizációk csak nagyon nehezen hatolhattak be a geometrikus elemek közé, ezek általában leszorultak a táblák sorai közül alább a bot hengeres részére, mint mellékes helyre.62 A virágábrázolásokat vizsgálva nem figyelhetünk meg egy egységes képet. A naiv művészet példáját abban is nyomon követhetjük, hogy a botokon megjelenő virágok néhol hiányosságokat mutatnak. Az ábrák alapján nem mindig azonosítható be, hogy éppen milyen virágot akart ábrázolni a bot készítője. Ennek kapcsán arra következtethetünk, hogy a pásztor a természetben látott vagy emlékezetéből felidézett virág képet faragta, karcolta rá egy-egy botra, tehát nem törekedett arra, hogy az, tökéletesen megfeleljen a valóságnak, tehát stilizált virágmintákat is alkalmaztak a faragó pásztorok. A virágábrázolások közül kiemelkednek azok, amelyről egyértelműen megállapítható, hogy milyen növényt mutatnak. Ilyen például a tulipán, az őszirózsa, a gyöngyvirág, vagy az ibolya. A szabadrajzú virágok közül a tulipán (Ltsz. 2651, 2652, 2654, 2683, 2830, 3256) és a rózsa, őszirózsa (Ltsz. 1377, 1564, 2683) a legjellemzőbb, ezeknek önmagukban, valamint cserépben való megjelenítése egyaránt ismeretes. A tulipán a magyar népművészetben a talán leggyakrabban megjelenő virág: kályhacsempéken, festett ládákon, szerelmi ajándékokon, kapuzábé- kon stb. egyaránt megjelenik. A virágok általában a szalagdíszes táblák alá, a bot szárára kerülnek, legtöbb esetben helyük nincsen pontosan meghatározva, a pásztor közvetlen környezetének egyéb elemeivel (állataival, növényeivel) együtt vannak megjelenítve. Arra is találunk példát, hogy a különféle virágábrázolások nem a szalagdísz alá, hanem a kiírt táblák elemei közé kerülnek. Néhol egy-egy virágfej kiegészíti a mintasort (Ltsz. 2830), de az is előfordul, hogy egy-egy 62 BALASKÓ NÁNDOR: Az írott páka. In: SELMECZI KOVÁCS ATTILA (szerk.): Csíkmenaság népművészete. Néprajzi Múzeum, Budapest, 1999. 24. 77
