Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse
Salt/) Szilárd virágfejből egész mintasor van kialakítva. Ez leginkább a tulipán ábrázolásánál figyelhető meg (Ltsz. 1564, 2655, 2796). Egy másik kiírt táblákra kerülő virágábrázolás az indaszerűen halad végig a boton (Ltsz. 3075). A virág, edényben, cserépben való ábrázolása nem csupán a székelyföldi botokra jellemző. A dunántúli pásztorfaragáson is gyakori az olaszkorsós virágra emlékeztetető, különböző formájú edénybe helyezett stilizált virágszál vagy virágcsokor. Ezen virágcsokrok főként a barokk által közvetített hatásokra vezethetők vissza.63 A cserépben megjelenített virág lehet tulipán (Ltsz. 1563, 1728, 2683, 2867, 3673) vagy rózsa (Ltsz. 1728, 2867), de ezek mellett olyan stilizált virágformák is megjelennek, amelyeket nem lehet egyértelműen meghatározni (Ltsz. 2777). A tulipán és rózsa mellett másfajta virágok is megjelennek, mint pl. a gyöngyvirág (Ltsz. 1564, 1565, 3256) vagy a hóvirág (Ltsz. 2794). További növényi elem a falevél (Ltsz. 2533, 2652, 2783, 2908), a fenyő (Ltsz. 2652, 2794), és a lóhere (Ltsz. 2654), de ide tartoznak a különböző gyümölcsábrázolások, mint pl. a körte (Ltsz. 2783) vagy a cseresznye (Ltsz. 2533). Ezen kívül számos példát találunk faábrázolásra (Ltsz. 2533, 2651, 2685, 2777, 2877) ennek egyedi példáját mutatja a napkorongból kinövő fa képe (Ltsz. 1729). Érdekes módon a pásztor nemcsak környezetének elemeit tartotta fontosnak ábrázolni, hanem gyakran saját magát is láttatni kívánta. Ebben a cselekedetében a pásztori öntudat mutatkozik meg. Amellett, hogy rávéste, rákarcolta nevét a botra, szabadrajzú elem formájában, karcolással a nyáját őrző, kutyája társaságában tartózkodó pásztor alakját is megjelenítette. A pásztorok gyakran ábrázolták saját magukat, más pásztorokat, állataikat, a pásztorok körében népszerű betyárokat.64 A pásztorművészetet más népművészeti formáktól éppen a figurális ábrázolásmód különbözteti meg. A gyűjtemény darabjain a pásztor, botjára támaszkodó, kutyája vagy a jószág közelében tartózkodó, fején kalapot viselő alakként jelenik meg. Ilyen ábrázolás 6 db boton jelenik meg (Ltsz. 1601, 2534, 2832, 2908, 3117). Egyéb emberalakot mutató ábrázolás ritka, csupán a rajzolással díszített botokon figyelhetők meg további emberalakok: ezek között látható önmagában álló emberi fej, templom előtt megjelenő alak, kezében szélforgót tartó alak, valamint épület előtt tartózkodó figurák. Ezek esetében a bot készítője ráírta a botra egy-egy alaknak a foglalkozását is (Ltsz. 2534). 63 MANGA JÁNOS: Magyar pásztorfaragások. Corvina Kiadó, Budapest, 1972. 65. 64 HOFER TAMÁS: Fafaragás szócikk. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. F-Ka. Második kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 13. 78
