Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse
Salló Szilárd elemeket is ráfaragtak, rákarcoltak a botok tábláira. Ezek közül a legjellemzőbbek a tulipán-, falevél- és az indaábrázolások. A növényi ornamentika különféle variánsai is megjelentek a fafaragáson, kezdve a mértanias főmotívumok mellett az alárendelt szerepben jelentkező vésett ágaktól a virágmintákig. Változatos és hajlékony növényi ornamentika (virágtövek, indák, fák) található a pásztorművészetben.56 A geometrikus elemek mellett jelentős helyet foglalnak el a szabadrajzú elemek, de azok nem csupán önmagukban helyezkednek el a pásztorbotokon, hiszen egyfajta szintézis alakul ki az ősi geometrikus elemek, a reneszánsz és barokk ornamentika, a naturális virágábrázolás, valamint a 19. századi pásztorjelenetek között. Csiszár Imre pásztorbotjain is ez a jelenség követhető nyomon. A bot markolatát az ősmagyarkor elemeivel díszíti, a nyaki részre a reneszánsz és barokk virágdíszítményei kerülnek, végül a bot szárán kapnak helyet a geometrikus elemek. A magyar népművészet jellegzetessége, hogy egyformán megőrizte és továbbfejlesztette, gyakran egymás mellett alkalmazta még a közelmúltban is a különböző korból származó stílusokat.57 A szabadrajzú elemek között megjelennek állatábrázolások, asztrális elemek, címábrázolások, épületek, szív- és keresztábrázolások, növények, illetve emberalakok. Az állatábrázolások rendszerint a kiírt táblák alatti részre kerülnek. Az alakok leggyakrabban egymástól függetlenül jelennek meg, de arra is találunk példát, hogy kontextusba helyeződnek. Ilyen például a fa odvából mézet gyűjtő medve (Ltsz. 1730), a szarvasra támadó kígyó, a gazdája társaságában tartózkodó kutya, vagy a fára mászó mókus (Ltsz. 1730). Az állatábrázolások között farkas, mókus, medve, szarvas, őz, nyúl, kígyó, madár, hal, kutya, kakas, ló, pillangó kapott helyett, tehát mindazok az állatok, amelyek a pásztor közvetlen környezetében megtalálhatóak voltak. A gyűjtemény botjain az állatok közül leggyakrabban szarvas-, kutya-, hal-, illetve kígyóábrázolás jelenik meg. Mindezek közül a kutya állt legközelebb a pásztorhoz, ugyanis a nyáj őrzésében nélkülözhetetlen segítőtársa volt. Fajtáját tekintve kuvasz lehetett.58 A kutya rendszerint gazdája társaságában van ábrázolva, alakja laposfaragással és karcolással díszített botokon egyaránt megjelenik (Ltsz. 1563, 1730, 2651, 3117). 56 HOFER TAMÁS: Fafaragás szócikk. In: Ortutay Gyula (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. F-Ka. Második kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 13. 57 SÁNDOR ILDIKÓ: Famunkák és faragások. Felelős kiadó dr. Ikvai Nándor, Szentendre, é. n. 4. 58 IMREH ISTVÁN - PATAKI JÓZSEF: Kászonszéki krónika. 1650-1750. Európa - Kriterion könyvkiadó, 1992. 191. 74
