Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)

Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse

A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse

tárgyak egy részét a mindennapi munka nélkülözhetetlen eszközei jelentették, mint például a juhászkampók, pásztorbotok, ostorok, csengők, pergők, kolompok, kürtök, másik részét pedig, azok az eszközök, amelyeknek használatát a falutól távoli legelőkön való élet tette szükségessé. Ilyen használati eszközök voltak a só- és fűszertartók, borotvatartók, ivókürtök, kulacsok, kések, bicskák, kutyagerinc. Mindezek az eszközök a pásztorélet szimbólumaivá, tudatosan vállalt jelképeivé váltak. 10

A 19. század végére a használati eszközök közül sok tárgy azért válhatott pásztori jellegzetességgé, mert a pásztorok akkor is őrizték, amikor a parasztok már elhagyták azokat.11

A fafaragás nem csupán a pásztoremberek tevékenysége volt, hiszen parasztcsaládokon belül a tárgyak faragása a háziipar részeként történt, viszont sok esetben a pásztoremberek tehetségesebbnek bizonyultak, másrészt több szabadidővel rendelkeztek, ezt a faragásra fordíthatták.

1. A pásztorbot

A pásztorbot a jószágot őrző pásztor legfontosabb terelőeszköze. „A pásztornak nélkülözhetetlen szerszáma a bot, anélkül nem pásztor a pásztor. ”12

Balaskó írja, hogy a pásztorbotokat a csíkmenasági emberek rendszerint gyermekkorukban juh vagy szarvasmarha őrzésekor faragják meg.13

Ez összefügg azzal, hogy a kis határú parasztfalvakban a legelő állatok őrzését, a pásztorkodást még a családi munkamegosztás keretei között oldották meg. A család fiatalabb férfitagjainak az állatok őrzése volt a feladata. Ezzel szemben nagyobb határú falvakban a parasztok, pásztorokat fogadtak a nyájak mellé.14

A fafaragás, botfaragás mind a parasztság, mind a pásztorság körében férfitevékenységnek számított,15 élesen elkülönült a női munkáktól.

Csíkmadarason a díszített pásztorbot neve a cifrabot, a kifejezés ige alakjában is megjelenik, ‘kicifráz’, kifarag, kidíszít jelentéssel.

Csíkmenaságon a pásztorbot általánosan használt neve a juhász pálca, láncos pásztorbot, munyatoros pálca vagy írott pálca.16 Több célt is szolgál:

10 BARNA GÁBOR: A pásztorok művészete, ln: HOFER TAMÁS (sorozatszerk.): Hajdú-Bihar megye népművészete. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1989. 51.

11 HOFER TAMÁS: Fafaragás szócikk. In: ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. F-Ka. Második kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 13.

12 VÁMSZER GÉZA: Életforma és anyagi műveltség. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1977. 71.

13 BALASKÓ NÁNDOR: A csíkmenasági fafaragás. In: Művelődés, LII. évf. 4. sz. (1999) 18.

14 S. KOVÁCS ILONA: Magyar pásztorművészet. Néprajzi Múzeum. Budapest, 1977. 4.

15 HOFER TAMÁS: Fafaragás szócikk. In.: ORTUTAY GYULA (főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon. F-Ka. Második kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 6.

16 BALASKÓ NÁNDOR: Az írott pálca. In: SELMECZI KOVÁCS ATTILA (szerk.): Csíkmenaság népművészete. Néprajzi Múzeum, Budapest, 1999. 20.

63