Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Salló Szilárd: A Csíki Székely Múzeum pásztorbotjainak mintakincse
Salló Szilárd A tejhaszonvételi formák mellett a kollektív ideje alatt a gyapjút is be kellett szolgáltassák a pásztorok, mindegyik juh után egy kiló gyapjút. Ehhez kapcsolódik FAZEKAS ÁRPÁDnak tréfás igaztörténete.4 A pásztorok fizetsége régen gabonában és pénzben történt: ÖRDÖG ANTAL meddőpásztor fizetsége 17 és 22 lej között változott, emellé jószágonként öt-hat kilogramm gabonát is kapott. A mai viszonyok között egy-egy marha őrzéséért 120 új lejt kap. A juhőrzéssel foglalkozók fizetsége állatonként 40 új lej körül mozog. A pásztorkodás egyes esetekben családi foglalkozásnak is számított, a megkérdezett három személy közül ketten már gyermekkoruktól kezdve, családban sajátították el a pásztorkodás mesterségét. Ördög Antal például a családdal (édesapjával és nyolc testvérével) együtt őrizte a csordát, elmondása szerint 350-400 darab ökröt is őriztek a Hargitán. A család egykoron csordát őrző tagjai közül ma már csak ő él és foglalkozik ezzel a tevékenységgel. A pásztorok vagyoni helyzetét tekintve IMREH - PATAKI szerzőpáros jegyzi meg: A pásztorok egy-két kivételtől eltekintve, nem gazdagok, de szegénynek sem mondhatók. A szerencsésebbek, rátermettebbek gyarapodása szemmel látható.5 Közös pásztorok fogadásával a földművesek mentesültek az alól, hogy a nyári nagy mezei munka idején, állataik őrzésével vesztegessék idejüket.6 A pásztorok nyájaik őrzése közben gyakran faragással töltötték idejüket. SÁNDOR ILDIKÓ írja: „A népi faragóművészet kiváló művelői igen gyakran a pásztoremberek közül kerültek ki. Az állatok őrzése mellett bőven maradt idejük arra, hogy szerszámaikat alaposan kidíszítsék. ”7 8 „A pásztornép szinte valamennyi más társadalmi rétegnél inkább, szenvedélyes faragcsáló. Mindaz a faholmi, amelyben még az ősi gyűjtögető életmód emlékeit látjuk, elsősorban az ő révükön öröklődött korunkra. A pásztorművészet nyersanyagainak nagy részét fa, csont, szaru, állati bőr, kobaktök és lószőr jelenti.9 A pásztor használati eszközeinek formáját, méretét, anyagát a pásztor tevékenysége és életmódja határozta meg. A pásztorkodáshoz kötődő 4 „A jenőfalvival vót egy sógorom Cigánykútnál. Úgy vót, hogy reggel jőnek a juhnyírők. Ott vót a cimentvájú, nagy vidrekvel merítettük, s így körbe a juhokat megöntöttük rendesen. Az ablakokot mind béfüi'göltük. Reggel jöttek a juhnyírők. Úgy es vót, hogy nem láttál odabé. Azt mondja egy juhon vót 7 kiló gyapjú. Ez nem hazugság. Okos ember meg kell gondolkozzon, amikor normára van." 5 IMREH ISTVÁN - PATAKI JÓZSEF: Kászonszéki krónika. 1650-1750. Európa - Kriterion könyvkiadó, 1992. 199. 6 Dr. KÓS KÁROLY: Eszköz, munka, néphagyomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979. 385. 7 SÁNDOR ILDIKÓ: Famunkák és faragások. Felelős kiadó dr. Ikvai Nándor, Szentendre, é. n. 2. 8 BÁTKY ZSIGMOND - GYÖRFFY ISTVÁN - VISKI KÁROLY: A magyarság néprajza. Tárgyi néprajz. I. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, é.n. 262. 9 SZÁMADÓ ERNŐ: Pásztorművészet. In: Művelődés, XXV. évf. 8. sz. (1972) 40. 62
