Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
Gál Tünde ing, nyáron ráncos bő gatya, máskor meg szürke vagy kék ellenzős, zsinórozott díszítésű harisnya, rézpitykés mellény, melyre télen kék ujjast, a házas férfiak fehér szűrt is vettek. A harisnyára fekete csizmát húztak. Fejükre keskeny, feltűrt karimájú fekete szőrkalapot tettek, az inghez ünnepen piros, illetve - idősek és temetéskor - fekete csokornyakravalót kötöttek, munkába pedig, a nadrág védelmére surcot vettek. Ez átalakult az 1848-as középosztálynál divatozó fekete, zsinóros magyar viselet hatására. Bejött a kézelős és galléros ing, a fekete mellény hegyesre metszett csontgombokkal, a zsinóros és vitézkötéses fekete harisnya, keményszárú csizma. A századfordulón a zsinórok elkeskenyednek, kimegy divatból a mellény hímzése, a csizma bőrből fonott szegést és gombot kap, a kalap puhább lesz, a csokornyakkendő formasággá válik. Az első világháború után meghonosodott a prémes gallérú fekete kabát, elhagyták a fekete szűrt is. Elmaradt akkor a zsinóros mellény és ujjasféle, de továbbra is priccses nadrágot és kétsoros gombolású kiskabátot viseltek.23 A női öltözet a férfiakénál erőteljesebben vette fel a nyugati eredetű polgári öltözet egyes vonásait. Az idősebb asszonyok egyszerre több szürkés vagy barnás bő ráncú és aránylag rövid szoknyát viseltek. Nyáron a legfelső szoknya mindig kartonfersing volt. Felső testüket hasonló színű, testhez álló ujjas fedte. A lányok és menyecskék fersinge és ujjasa világosabb színű volt. Fejükre fehér, a lányok zöld vagy pirosas félselyem kendőt, az asszonyok fekete, barna, a lányok pedig fehér hárászkendőt vettek. A lányok hajukat egy fonatba viselték, hosszú piros szalaggal. Cipő a felül piros bőrszegésű, oldalt varrott, magas sarkú csizma volt. A nyári mezei és kerti munkát mezítláb végezték. Az anyagokat üzletből vették, házilag szőtt és hímzett ruhájuk nem volt, a felsőruhákat is mind erre specializált „hóstáti” szabók, varróasszonyok, szűcsök és csizmadiák készítették. Ruháikat gyári anyagokból állították elő, a hagyományos csizma helyét viszonylag korán átvette a bőrszandál, teniszcipő.24 5. Változások a hagyományos hóstáti közösségen belül A hóstátiaknak sikerült sajátos szokásaikat, gazdálkodásmódjukat, népi öltözetüket a várostól elkülönülten megtartaniuk, mégis néhány tényező életmódjuk megváltoztatására kényszeríttette őket: a kollektivizálás, a századfordulótól a gyors ipari fejlődés, nagyvállalatok megjelenése, szállításban bekövetkezett változások. A kollektivizálás nagymértékben hozzájárult a gazdálkodás visszaszorulásához, a hóstátiak gazdasági eszközeiket, 23 Dr. KÓS 1972, 205. 24 Dr. KÓS 1972, 207. 46
