Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
Gál Tünde szakembereket képeztek ki. A hóstátiak parasztpolgároknak tekinthetők, gazdasági mentalitásukra a vállalkozói szellem jellemző, kockázatvállalási hajlam, a kockázat, ami egyrészt a környezeti feltételekben áll, másrészt viszont nagy befektetésről van szó, ami nem minden esetben jár profittal. A parasztpolgárság kapitalista típusú gazdálkodást folytat, megkülönböztető jegyük inkább a termelés módja. A kemizáció, a gépesítés, az agronómiái tudás, melyet gyakran könyvekből tanulnak, olvasnak, a modernizáció részeiként jelennek meg és meghatározzák a gazdálkodáshoz való viszonyulást. 3. Intézményeik A hóstáti közösség magukat a polgári mesterségek mintájára „földésznek” nevező tagjai jellegzetes zöldségtermesztési és mezőgazdasági kultúrát, valamint szellemi életüknek keretet adó saját intézményrendszert alakítottak ki és működtettek: pl. a Bethlen Gábor Dalkört, Kalandos Társulatot. Művelődési házuk is volt, mely napjainkban is létezik, a Józsa Béla Kultúrotthon, itt vidám szüreti, farsangi bálokat, névnapokat, születésnapi összejöveteleket szerveznek. A hóstátiak kizárólagosan reformátusok voltak. Vallásos eredetű ősi szervezetük, mely eleinte az erkölcsi rend betartását is ellenőrizte, a kihágásokat büntette, az ellenségeskedőket kibékítette, a Kalandos Társulat volt.10 A középkorban az év napjait a római (Julianus) naptár szerint határozták meg. A hónap első napját „calendae”-nek nevezték, a társulatot pedig Calendae testvéreknek, ennek alapján a köznép magyarul a tagokat kalandosoknak mondta.11 A város különböző Hóstátjaiban lakó közösségek mindenütt saját kalandossal rendelkeztek. A Kalandos Társaságoknak a temetkezést és a temetői rendtartást ületőleg önrendelkezési joguk volt. Ezt a jogot Kolozsvár városa is elismerte és az elmúlt századok folyamán ismételten meg is erősítette. Az önrendelkezés abban állt, hogy a Kalandos Társaságok maguk jelölték ki az egyes családok sírhelyeit vagy a magányosok sírjait. A sírok rendben tartása is a Kalandos feladata volt a Kalandosok által használt temetőrészben. A temetőben való intézkedés joga a Kalandos Dékánját illeti. Az eljárás az, hogy mikor az Apa a halálesetet megtudta, értesítette a Dékánt, hogy az a sírásásra vonatkozóan intézkedjék. A Dékán kijelöli az illető Kalandos ifjabb tagjait, a sírásók rendjéből azokat, kiken a sírásás soron van.12 A Kalandos Társulatnak külön temetkezőhelye volt, az 10 GAAL 1995, 142. 11 KISS 1994, 88. 12 K. KOVÁCS 1944, 318- 320. 42
