Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Gál Tünde: A kolozsvári Hóstát történeti néprajzi bemutatása a változás tükrében
A kolozsvári Hóstát a változás tükrében szétfolyó tömegét tekintjük, a hóstátiak oly egységes, összeforrott arculatot mutatnak még ma is, mikor számtalan lehetősége van az elpolgáriasodásnak, hogy csodálattal vethetjük fel a kérdést: vajon honnan szakadt ide ez a kemény akaratú nép, mely paraszti jellegét a nagyváros tövében évszázadokon át meg tudta őrizni. ”7 A közvélemény a hóstátiak körében élő hagyományra támaszkodik, erről írott forrás nincs, tudományosan nem lehet igazolni: a viharos múltú hajdúnemzetség késő utódait látják bennük, akiket állítólag Bocskai István, Erdély fejedelme telepített Kolozsvár falai köré. Kolozsvárnak Bocskai fejedelemsége előtt is, sűrűn lakott külvárosai voltak, melyeket már akkor Hóstátoknak neveztek. Egyenes leszármazást, vérszerinti kapcsolatot az ősi réteg és a mai hóstátiak között már nem tudunk kimutatni. Az elmúlt századok viharai: a háborúk, a törökök rabló hadjáratai, a törökökkel együttműködő tatár csapatok betörései számtalanszor menekülésre kényszeríttették a védtelen falvak lakóit. A hóstátiak ősei a 16-17. században gyakran dúló háborúk elől menekültek Kolozsvár védelmébe, vonzotta őket a „kincses” város, ahol terményeiket eladhatták és munkájukra is szükség volt, sőt a polgárjogot is elnyerhették. Erdély legkülönbözőbb tájairól verődtek össze, székelyek, kalotaszegiek, szilágyságiak, Szamos menti és mezőségi magyarok is költöztek ide. A speciális életforma átöröklődött és az újonnan jöttékét is átalakította jellegzetes hóstátiakká. A Hóstát lakossága nem egy régi magból, a századok folyamán önmagában kifejlődött társadalom, hanem az idők teltével folyton- folyvást keveredett, egyre ötvöződött, ma is dinamikusan alakuló népesség.8 A kolozsvári hóstátiak megélhetésének az alapja az elmúlt századokban nem az ipar és kereskedelem, hanem a gazdálkodás, földművelés meg a baromtenyésztés volt. A hóstáti lakosság kezdettől fogva földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozott. Ezen kívül a szőlőművelés, fuvarozás is biztosította megélhetésüket. A hóstátiak hagyományőrzők voltak, de ez nem jelentette azt, hogy gazdálkodási módszereiken ne változtattak volna. A gyors ütemben növekvő városi lakosság igényeit csak úgy tudták kielégíteni, ha olyan állatfajtákat tenyésztettek, amelyeknek nagyobb volt a hús és tejhozama, a zöldségtermelést pedig századunk első évtizedeiben a külterjes gazdálkodásról a belterjességre való áttéréssel növelték.9 Bolgárkertészek hatására tértek át az öntözéses zöldségkertészetre, átvették a kertgazdálkodás módszereit, egy-két éves időtartamú tanfolyamokat szerveztek, amelyek során a gyümölcs és zöldségtermesztésben jártas 7 SÁNDOR 1942, 1-2. 8 K. KOVÁCS 1944, 5. 9 GAAL 1995, 143. 41
