Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Szemle - Botár István: Recenzió: Helytörténet vagy fantasy? Néhány gondolat a csíkszentmihályi pálosok, türkök és vámszedők kapcsán
Botár István Már a költői bevezetőben találunk meghökkentő állítást, a szerző szerint ugyanis a kelet felől, a Csíki-medencébe igyekvőket Csíkszentmihály fogadja. Ez ma sem igaz, és a térképek szerint régen se így volt, az általam ismert térképeken a gyimesi út Szépvízre érkezik. Itt azonban rögtön megragadható a szerző gondolkodásmódja, mint írja: „A legnagyobb kihívást a gyimesi-átjáró szentmihályi útvonalának bizonyítása jelentette.” Azaz nem a tényszerű adatokból összerakható ismeretek összegzése volt a cél, hanem egy adott teóriához válogatott adatokat. Ettől függetlenül nyilván Szent- mihályon is áthaladtak, kisebb jelentőségű, akár Moldvába vezető utak. De szintén az előszóból értesülünk arról, hogy Csíkban a pálosok hintették el a kultúra magjait, illetve arról is, hogy a Lóvész helynév alapján „a félelmetes székely haderő kiképzésének helyét és hogyanját” is megtalálni véli. Nincs kétségem azt illetően, hogy SZŐCS ANDRÁS kiváló ember és szereti faluját, de a megjelentetett gondolatok terjesztése a mindenkori szerző felelőssége. Ezt az sem menti, ha néhol bevallja: „a lelkesedés néha talán a képzelet szárnyán repített”, ugyanis sorokkal-oldalakkal tovább már tényként hivatkozik a korábbi feltételezésre és erre még további elméleteket épít. A szerző már kész koncepcióval állt neki a munkának, amint az az előszóból is kiderül, alapszemlélete és motivációja a következő: Csíkszentmihály ma eldugott jelentéktelen falu, tehát fel kell kutatni - ha nincs, ki kell találni - olyan elemeket, amivel ez a szerény jelen a múltban kompenzálható. A magam részéről nem érzem azt, hogy Csíkszentmi- hálynak szégyenkeznie kellene bármi miatt is, ezért a csőlátással nem tudok azonosulni. Itt és most nincs értelme és helye, hogy részletesen kigyomláljuk a kérdéses részeket, de néhány esetben mégis részletesebben kitérünk a leírtakra, elsőként az őstörténet néhány mozzanatára. SZŐCS ANDRÁS a magyar honfoglalás kapcsán a kettős honfoglalás elmélete mellett teszi le voksát. Anélkül, hogy e kérdésben állást foglalnék, meg kell jegyeznem, hogy bárhogy is dőljön majd el ennek az elméletnek a sorsa, sajnos térségünket illetően kevés vonzata lesz. Ahhoz ugyanis, hogy ez a kérdés helyi viszonyok között egyáltalán felmerülhessen, jó lenne bár egy-két későavar és honfoglalás kori temető, de sajnos ilyet mindeddig egész Székelyföldön nem találtak. Ugyancsak nincsenek kézzel fogható adataink a székely honfoglalás idejét illetően sem, bármennyire bosszantó is ez kutatóként, illetve bármekkora nyomás érkezzen is az érdeklődő közönség felől. Szőcs András ennek kapcsán több adatot is felsorol, de sajnos ezek mind tévedésen alapszanak. Ilyen a mindszenti állítólagos 1188-as feliratot hordozó kő. Mindszenten ORBÁN BALÁZS a 19. század derekán látott egy 1247-es bevésést, de azt már ő is hamisítványnak tartotta a felirat arab számjegyei miatt. Ezek 302
