Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Bódán Zsolt nyezték.31 Az öngyilkosság is nagy megdöbbenés vált ki, megítélése azonban nem egységes, az általában meglévő sajnálat mellett természetes módon fogalmazódik meg az ítélet is a véleményekben. Sőt mindez nem csak verbálisán, hanem a megkülönböztető temetési rend által tettekben is megfogalmazódik.32 Természetesen a különböző generációknál más-más módon szembesülnek az élet múlandóságának kérdésével. A fiatalok egyszerűen nem foglalkoznak vele túl sokat, energiáikat az előttük álló élet feladatai kötik le. Náluk az értékes, tervekkel teli élet elvesztése miatti aggódás szülhet félelmet a haláltól. Tipikus hozzáállás az „én nem félek a haláltól (nem gondolok rá), de nem akarok meghalni, mert szeretem az életet”. A középkorúnknak már másabb a szemlélete. Az élet előrehaladtával minden ember életében elérkezik a pillanat, amikor szembesülnie kell saját múlandóságával. Ez általában valamilyen krízishelyzet, vagy megélt veszteség kapcsán jelentkezik. Ez az a korosztály, ahonnan többen is megfogalmazták (legalább időlegesen jelentkező) halálfélelmüket. Ilyen helyzetben segíthet az elmúlás természetes szemlélete a gyimesi világképben, illetve a túlvilághoz kapcsolódó hiedelmek. Az idősebb korba belehaladva a csángók egyre többet foglalkoznak a halál gondolatával, mintegy megbarátkozva vele. Saját haláluk egyre közeledő ténye arra készteti őket, hogy amennyire lehet, felkészüljenek rá. Egyre természetesebb módon beszélnek róla, tudják, milyen ruhában lesznek eltemetve, néhányan még a koporsót is megcsináltatják. Gyakran megjegyzik, számukra már megváltás lesz a halál, hiszen az élet már csak teher. A halál, mint az élet lezárása egyben lehetőség a közösség számára, hogy eltávozott tagja már egészben látható életét értékelhesse. Ebben a racionális vonások mellett a hiedelemvilág olyan elemei is szerepet játszanak, melyeket az Isteni ítélet megnyilvánulásainak tekintenek. Úgy tartják, kinek milyen az élete, olyan a halála. Jelenti ez egyrészt azt, hogy akinek nehéz, rossz, hányatott élete van, az szerencsétlenül is fog meghalni (bizonyára szerencsétlen órában is született!). Akinek viszont szép, rendezett élete van, „jó ember”, a közösség hasznos tagja, annak a halála is szép lesz. Még egyszerűbben megfogalmazva a nehéz halál a bűnös ember büntetése, míg a könnyű, szép halál a jó emberek jutalma az Istentől. Ehhez kapcsolódó az a hiedelem is, hogy a boszorkányokra, tudományosokra is nehéz halál vár, ameddig nem adják át a tudományukat, addig nem tudnak távozni az élők sorából. A hálál könnyűsége mellett a temetés napjának időjárása is lehet mutatója az Isten ítéletének. A jó embereknek szép, míg a bűnösöknek 31 Tankó Gyula többet is közzétesz, közöttük olyat is, amelyik egy, az 1960-as években történt balesetet dolgoz fel. TANKÓ GY. 1996, 97-98. 32 BÓDÁN ZS. 2008. 26
