Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon csúf, viharos idő van a temetésén. Az ilyenkor tapasztalható esetleges ellentmondásokat leginkább azzal oldják fel, hogy Isten más szempontok alapján ítél, mint az emberek. Ha például egy öngyilkosnak, vagy nagy bűnösnek a temetésén szép idő van, az azt jelenti, hogy az Isten valamiért mégis megbocsátott nekik. A csángók hitvilágában a halál, és annak körülményei nem pusztán az Isteni ítélet jelei, hanem annak eszközei is lehetnek. Ilyen értelemben a halál szerepelhet, mint az Isten jogos büntetése valamilyen, az életben korábban elkövetett bűnért, sőt a miséztetés (a román papnak fizetett misék lényegében mágikus célzattal) élő gyakorlata alapján egy bizonyos konkrét sérelem kézzel fogható megtorlása az „Isteni igazságszolgáltatás” által. A gyimesi csángók itt megrajzolt vázlatos halálképe élesen szembeáll a modern társadalom haláltól elidegenedett szemléletével.33 Nem csodálkozhatunk ezen, ha figyelembe vesszük, hogy a gyimesi hétköznapok is, a modernizáció minden hatása ellenére milyen távol állnak a modern városi életviteltől. A különbségek fontos oka lehet a halálhoz kapcsolódó szokások még mindig fennálló, sok archaikumot megőrző hagyományos rendje is. Gondolok itt a háztól való temetés vagy a siratás szokására. De szintén említhetjük a temetőkert templom körüli központi fekvését, mely folyamatosan (ha máskor nem, minden vasárnap) szembesíti a közösség tagjait, a gyerekektől a legidősebbekig az elmúlás tényével. Vagy azt a közvetlen módot, ahogy a még élő kisközösségekben az aktuális hírek, események, így a halálesetek megbeszélése is zajlik - sokszor a gyerekek jelenlétében - így szocializálva mindenkit a halál természetes szemléletére. Mindezek együttesen a halálkép hagyományos elemeinek továbbélése irányába hatnak, szemben a modernizációs tendenciákkal. 2.3. Túlvilág A gyimesi csángók túlvilágképe alapjaiban meghatározott a római katolikus egyház tanítása által. Hitük szerint az ember test és lélek egysége. Mikor eljön az óra, csak a test hal meg ténylegesen. Míg az a temetési szertartás keretében a földbe kerül és elporlad, addig a halhatatlan lélek a túlvilágon folytatja létezését. Ott ítélet vár rá, el kell számolnia földi életével és jó illetve rossz cselekedetei, érdemei és bűnei szerint számíthat jutalomra vagy büntetésre. Azoknak a lelkeknek, melyek nagyon súlyos, megbocsájt- hatatlan bűnnel mentek a másvilágra (hagyományos felfogás szerit az öngyilkosság ilyennek számít) az osztályrésze az örök kárhozat, a pokolra kerülnek az ördögök közé. Akiknek a bűnei megbocsáthatóak, azok a tisztítóhelyen, a purgatóriumban megszenvednek érettük, majd bejuthatnak 33 KUNT E. 1981. 16-33. 27
