Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Bódán Zsolt is valakit és az öngyilkos lesz, akkor nem felváltja, hanem mindketten bolyonganak, mivel az isten az ilyeneket soha nem fogadja magához. Gyimesbükkről olyan adatunk is van, hogy konkrét ideig, hat hétig jár vissza, ekkor van ugyanis mise a lelki nyugalmáért. Ezt a „hathetes misét” Gyimesbükkön többen is az elmaradt temetési szertartás pótlása ként értelmezik. Ez a visszajáró halott és a kirekesztett lélek alakjának összemosódására utal. Egyik adatközlő pedig úgy nyilatkozott, hogy addig jár vissza az öngyilkos lelke, amíg el nem feledkeznek róla. Itt már nincs szó a kísértés funkciójáról, sem örök bolyongásról, vagy meghatározott időről, az emberek világába kerül át a magyarázat, és profán színezetet kap.17 A visszajárás elhárítására, az elhunyt nyugalmának biztosítására és az élők megnyugtatására léteznek természetesen az egyház által kínált, és a közösség által elfogadott, „bevett” eszközök: a hely megszentelése, az ima, a miseszolgálat, amiről előző tanulmányunkban már részletesen szóltunk.18 Az eddig elmondottak egy sajátos ellentmondásra irányítják a figyelmet az öngyilkos leikével kapcsolatban. Arra a kérdésre, hogy mi történik annak a leikével, aki elpusztítja magát egybehangzó a válasz: az ördögök elviszik a lelkét, a pokolba kerül, nem látja meg soha az Isten színét. Van, aki külön hangsúlyozza, hogy ez egy megbocsáthatatlan vétek, az Isten az ilyet soha nem veszi magához. Ezeken a megnyilvánulásokon erős egyházi hatás érezhető, ellenben az azt követően elemzett hittel, mely szerint az ilyen lélek kirekesztett, visszajár, bolyong, nem tud nyugodni, kísérti az embereket. A miseszolgálat gyakorlata is ellentmondást jelent, hiszen a katolikus tanítás szerint az elkárhozott, pokolra jutott lelkeknek (ahogy azt az adatközlők is tartják) már nincs hasznára az ima, az csak a purgatóriumban lévőkön segíthet. Ezekben az esetekben egy az egyház által nyújtott szolgáltatást alkalmaznak az egyház által nem elfogadott célra. Az adatközlők számára mindezek nem jelentenek valójában ellentmondást. Az ő világképükben - és ez a néphit sajátosságának tekinthető - a különböző eredetű és funkciójú hiedelmek együtt, illetve egymást kiegészítve alkotnak egy nem feltétlenül logikus rendszert. A néphit szinkretizmusának példái ezek, ahol a keresztény elemek keverednek más jellegű és eredetű hiedelmekkel. 17 Azért érdekes ez a vélemény, mivel a legtöbb kísértettörténetnek meglátásom szerint az lehet az alapja, hogy az ember lát vagy hall valami furcsát, történik vele valami különleges, érthetetlen dolog, ehhez kapcsol a tudatában valamilyen általa ismert esetet (pl. egy nemrég történt öngyilkosság), és a kulturálisan adott modellek, sémák alapján (az öngyilkos lelke kirekesztett lélek lesz, megkísérti az embert) megalkotja az összefüggést, mellyel megmagyarázza a megmagyarázhatatlant. Esetünkben ez azért lényeges, mert ha már elfeledkeztek az öngyilkossági esetről, valószínűleg más magyarázat születik. Ezért kísért addig a lélek, amíg emlékeznek rá. Mindez persze magának a modellnek a létét nem kérdőjelezi meg. 18 BÓDÁN ZS. 2008. 119-120. 20
