Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Néprajz - Bódán Zsolt: Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon
Az öngyilkossághoz kapcsolódó hiedelmek Gyimesközéplokon szempontból az önelveszejtők egy nagyobb csoport általános vonásait öltik magukra. Elkülöníthetőek azonban a visszajáró halott alakjától, ami egyrészt ahhoz a hiedelemhez kapcsolódik, hogy az elhunyt lelke bizonyos ideig (ált. hat hét) nem távozik el véglegesen az élők közül, másrészt ahhoz, hogy az valamiben hiányt szenved, esetleg elrejtett valamit s ezért nem tud nyugodni, ezért látni a jeleket. A kirekesztett lélek szintén elkülöníthető a kísértetek egyéb, olyan Gyimesben is ismert csoportjától mint például a határsértők, akik azért bűnhődnek, mert életükben elmérték más földjét, vagy a háborúban elesettek bolygó lelkei.13 A kirekesztett lélek a következő funkciókkal bírhat a szövegek alapján: bolyong, nem tud nyugodni, járkál, visszajön és ijesztget, megkísérti az embert, igyekszik kétségbe ejteni, vagy rávenni, hogy az végezzen magával, kárt okoz (elpusztulnak az állatok, a tyúk, a marha), zajt kelt, zerget. Az emberek viszonyulásának az alapvonása pedig a félelem. Félnek, irtóznak az öngyükostól, és félnek azon a helyen is, ahol a tragikus eset történt. Bár van olyan adatközlő, aki azt vallotta, hogy ő bizony nem fél, és többen is bizonytalanságuknak adtak hangot a kísértetek kapcsán, azt mindenki megerősítette, hogy a legtöbb ember alapmagatartását a félelem határozza meg. Szakirodalmi adatok alapján az üyen léleknek bizonyos, meghatározott ideig kell bolyongania: vagy míg újabb öngyilkos fel nem váltja, le nem jár az ideje, esetleg amíg ameddig rendes körülmények között élt volna.14 A gyűjtött anyagban erről a kérdésről megoszlanak a vélemények, nem bontakozik ki egységes kép. Megjelenik az a motívum, amit a Magyar Néprajz összefoglalójában olvashatunk, eszerint addig bolyong a lélek, amíg másik öngyilkos fel nem váltja, akkor az ő lelke megszabadulhat a szenvedéstől.15 Ezzel magyarázható a kirekesztett lélek azon funkciója, hogy igyekszik megkísérteni mást is, kétségbe ejteni, hogy szörnyet haljon, vagy rávenni, hogy pusztítsa el magát, és így az menjen helyette.16 PÓCS ÉVA ezt nem helyi, hanem általános adatként közli, magam is ezt tekintem a legteljesebb változatnak. Ez azonban csak néhány adatközlőnél található meg, és egyikük később azt is mondja, hogy az ilyen lélek nem nyugodhat, ha kétségbe ejt 13 Legbővebben a kérdés gyimesi vonatkozásairól: MAGYAR Z. 2003/a.; Egyes gyimesi csángó telepek, elsősorban Hárompatak sajátos hiedelemlénye a rekegő, amely a kirekesztett lélek mellett, de gyakorlatilag annak megfelelő tartalommal létezik. A rekegőröl bővebben: DACZÓ Á. 1981.; MAGYAR Z. 2003/b.; Virt I. 2003. 259, 288. 14 BOSNYÁK S. 1977. 106.; CSÁKI K. 1999. 150. KRUPA A. 1987. 197. KÖRNER T. 1970. 67.; PÓCS É. 1964. 107. Uő 1990. 458. 15 PÓCS É. 1990. 458. 16 BOSNYÁK SÁNDOR nem kimondottan az öngyilkosra vonatkozó gyimesi közlése szerint: „A kisértet, az jár macska, kutya képibe, s többféle képbe. Azért, hogy valakit megijeszt, vaj az is, hogy azáltal valakit meg tud ölni, ami által őt megölték. Amíg úgy meg nem öl valakit, ami által őt megölték, az addig nem tud nyugodni. ” BOSNYÁK S. 1982. 92. 19
