Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Néprajz, muzeológia, természettudományok (Csíkszereda, 2009)
Műtárgyvédelem - Benedek Éva: Novae quaedam missae, cum propriis sanctorum Regni Hungariae et sanctorum ordinis sanctin patris francisci seraphici. Csíksomlyó, 1685. c. könyv restaurálása
Benedek Eva restaurare intitulatä „Valori restaurate ale tezaurului sacral”, organizatä in anul 2006 de Muzeul Secuiesc al Ciucului. A ferencesek Erdélyben a 13. században jelentek meg. Először a Szászföldön, majd a Székelyföldön letelepedve templomot és kolostort építettek: Csíksomlyón a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt gótikus stílusú templomot, amely valószínűleg a Hunyadi János korára tehető. A jelenlegi kéttornyú nagy barokk templom, többszöri átépítés után, 1804-1876 között kapta végső formáját. A Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány Csíksomlyón a századok folyamán értékes könyvtárat hozott létre és tartott fenn. A könyvtár anyaga, amelyet ma részben a Csíki Székely Múzeum őriz és gondoz, magába foglalja a 15-20. századi könyvek, iratok, nyomtatványok sokaságát, melyet Erdély egyik legértékesebb katolikus gyűjteményének tartanak. A csíki ferencesek a kolostor falai között a 17. század első felében könyvkötő műhelyt, majd nyomdát alapítottak, amelynek felállítása P. Kájoni János ferences szerzetes, rendházfőnök munkája révén jött létre. Az 1676-ban a kézi sajtóval nyomtatott első könyv Kájoni híres énekeskönyve, a Cantionale Catholicum volt. Ezzel az indítással a ferences nyomda léte az apostoli misszió, a katolikus nép és iskolai nevelés fontos eszközévé vált. A hittudományi művek mellett nyelvészeti, bölcsészeti, zenei jellegű és nem utolsó sorban tankönyvek láttak napvilágot.1 A restaurálandó könyv 1685-ben, a Kájoni-nyomda működésének fénykorában készült, kötése pedig a 18. századból való. Leltári száma: 3213. (I. kép) 1. A könyvkészítés technikai leírása, restaurálás előtt A csíksomlyói könyvkötő műhely több száz éves működése során értékes reneszánsz, erdélyi legyező díszítésű, rokokó mintás aranyozott, vaknyomásos2 bőrkötéseket, majd egyszerűbb félbőr- és papírkötésű könyveket készített. A keskeny, pár levélből álló könyv, félbőr kötésű, papírborítású, díszítő motívumként egyszerű bepréselt léniákkal.3 (2. kép) A barnás színű borító papír a széleken és a sarkaknál kopott, hiányos volt, így már szétbontás előtt látni lehetett, hogy a táblát, összekasírozott kéziratos lapokból alakították ki. (3. kép) Első szemrevételezéskor megállapítottuk, hogy a 17-18. századinak mutató kéziratok különböző minőségű, formátumú papíron, vasgallusz tintával íródtak.4 (4. kép) A kissé szétesett könyvön látni lehetett a fűzéstechnikát, a 3 kenderzsinegre felvarrt ívek, levelek valódi „bordásnak” mutattak. A zsinegeket kibolyhozva, legyező formában a könyvtábla belső felére ragasztották. 1 MUCKENHAUPT ERZSÉBET: Bevezetés. In: A csíksomlyói ferences nyomda és könyvkötő műhely. Kiállítási katalógus, Csíki Székely Múzeum, 2007. 9-11. 2 A századok folyamán a gótikus, reneszánsz, rokokó stb. stílusú vaknyomásos díszítést alkalmazták. A fatáblákra felhúzott nedves bőrbe a felmelegített díszítő motívumokat belepréselik, azaz nyomják. 3 A léniákat szintén felmelegítve nyomják a nedves bőrbe, ez egy egyszerűbb díszítési eljárásmód. 4 Vasgubacs vagy vasgallusz tintát már a középkorban készítettek úgy, hogy vas-szulfátot adtak csersavtar- talmú növények gubacsaíból kivont vizes kivonathoz, ami galluszsavat tartalmaz, amelyhez kötőanyagként arabmézgát tettek. A tinta vízben oldhatatlan. KASTALY BEATRIX: Bevezetés. Budapest, In: Scripta manent. 1998. 7. 138
