Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
Kurta József 1. A céh megalakulása A kolozsvári könyvkötők céhe 1809-ben történt önállósulásával az egyik legkésőbb alakult társaság a könyvkötőcéhek sorában, annak ellenére, hogy a városban évszázadokra visszamenőleg virágzott ez az iparág.1 1740-től állnak rendelkezésre adatok a kolozsvári könyvkötők szervezkedéséről. Ebben az évben a debreceni könyvkötőcéh vette fel filialis mesternek a Debrecenben tanult id. Farkas Istvánt, ifj. Farkas István 1752-ben, majd Gutmann János 1807-ben lépett be a céhbe, mint filialis.2 A 19. század elején kilenc könyvkötőmester működött a városban. Önálló céhbe tömörülésüket feltételezhetően két dolog indokolta. Az első indokot a kolozsvári igények adták. A céh megalakulása éppen arra az időszakra esik, amikor a kolozsvári nyomdák jelentős gondokkal küszködtek.3 A gyérülő foglalkoztatottság és a könyvkereskedelem viszontagságai miatt a kilenc mester között szükséges lett a tevékenységi körök szabályozása egy olyan működési alapszabály által, amely részletesen meghatározta mind a céhtestület, mind a céhtagok jogait és kötelezettségeit, és nem utolsó sorban kizárta az illetékteleneket a piacról.4 A második, talán nyomatékosabb indokot I. Ferenc reformtörekvései szolgáltatták. A császár 1802-ben a Staats- und Konferenzministerium tanácsára új céhszabályzatot adatott ki, hogy a céhrendszert megreformálja. A Helytartótanács 1805. február 5-én kelt rendeletében bekérette a régi céhleveleket, és végleges rendelkezés életbelépéséig ideiglenes szabályzatot bocsátott ki, amit nyomtatásban küldött meg a helyi hatóságoknak.5 Az Erdélyi Főkormányszék által 1807-ben, 2695-ös szám alatt kiadott működési szabályzatot minden szabad királyi városban működő céh normául megkapta. A kolozsvári céhek közül a könyvkötők mellett a 15. században alakult szabók céhe (1822), valamint a fazekasok (1813) és a fésűsök (1807) céhe vette át a hatóságilag általánosan megállapított szabályzatot.6 A több évszázados múltra visszatekintő, kialakult szabályzatok alapján működő céhek vonakodtak alávetni magukat az uniformizáló rendszabályozásnak. A kolozsvári könyvkötőknek viszont éppen kapóra jött a karhatalmi 1 HALÁSZ MARGIT, JÓZSÁNÉ: A magyarországi könyvkötőcéhek történetéből. In: Szerk. CSIFFÁRY GERGELY, DÓKA KLÁRA: Tanulmányok a kézműipar történetéből. Veszprém, 1999. [A továbbiakban: HALÁSZ MARGIT 1999.] 354-355.; Uő: Könyves szakmák a Kárpát-medencében a XVI-X1X. században. Debrecen, 2002. [A továbbiakban: HALÁSZ MARGIT 2002.] 31-33. 2 HALÁSZ MARGIT 2002. 23. 3 FERENCZI ZOLTÁN: A kolozsvári nyomdászat töHénete. Kolozsvár, 1896. 91-105. 4 KÓKAY GYÖRGY: A könyvkereskedelem Magyarországon, Budapest, [1997]. 93-94. 5 SZÁDECZKY LAJOS: Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon. I. Budapest, 1913. 164. 6 SZÁDECZKY LAJOS: i. m. II. 210-227.; RAJKA GÉZA: A kolozsvári szabó céh története a XV-XVII. században. Kolozsvár, 1913.; JAKAB ELEK: Kolozsvár története. III. Budapest, 1888. 592-593. 320
