Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es Szabályzata rendelkezés, és ahelyett, hogy az addig szokásban levő rend szerint átvették volna annak a céhnek a rendszabályait, amelynek azelőtt filiája voltak, a Gubernium által kiadott céhszabályzatot fogadták és fogadtatták el. Ez egyben biztosította nekik a privilégiumot is.7 Az új céhszabályok hatósági felügyelet alá rendelték a céheket. A céh gyűlésein kötelező módon jelen volt a Városi Tanács által kinevezett két céhbiztos, ún. Comissarius, akik általában városi tanácsosok voltak. A comissariusok a céhtől fizetséget kaptak, és a nélkülük tartott céhgyűlés törvényellenes volt, az azon hozott minden határozat érvénytelennek minősült. Pénzbírsággal büntették a céhet, ha a céhbiztosok nélkül ülésezett.8 Ennek értelmében volt jelen a kolozsvári könyvkötőcéh első, alakuló gyűlésén Pákei János „Senator és Commertialis Inspector”, és Ferenczi Mózes városi tanácsos. Ok vezették le az alakuló gyűlést, választattak vezetőséget a céhnek, átadták a választott céhmesternek a szabályzatot, és hagyakoztak a céhláda elkészíttetése felől. A céh új protokollumába Pákei vezette a jegyzőkönyvet is.9 2. A szabályzat Az céhszabályokat ívrét méretben, az átlagnál vastagabb papírra kalligrafikusán, díszes, rajzolt címlapkerettel, aranyozott címbetűkkel íratták le. Tekintettel a mesterek debreceni elkötelezettségére, a kötet festett pergamenkötést kapott. Romhányi József a kötést Gutmann Jánosnak tulajdonította, de erre nézve nem találtunk bizonyítékot.10 Leírásában fatáblásnak mondja, de a könyvkötő valójában vastag kartontáblákat használt. A kötés szerepelt az 1882-es budapesti könyvkiállításon.11 7 Az 1705-ben alakult debreceni könyvkötőcéh önállósulása után több mint száz évvel kapta csak meg a királyi privilégiumot. Vö. HALÁSZ MARGIT 2002. 21-22. 8 HALÁSZ MARGIT 2002. 41. 9 Könyv-kötő Czéh Jegyzőkönyve. 1809k év ólta. A 38 * 23 cm-es, 180 oldalas kézirat 1896-ban került az Erdélyi Múzeum Egyesület Kézirattárába (Ltsz.: I. D. 12. II.), 1967 óta a Román Nemzeti Levéltár kolozsvári fiókja őrzi. A céhiratok gyűjteményében a könyvkötő céh iratkötegének 3. darabja. A továbbiakban Céhprotocollum néven hivatkozom rá. A jegyzőkönyvet lásd a 3-3v oldalakon. Gutmann a Pákei által leírtak utáni oldalra feljegyezte, hogy „ezen alkalmatossággal a’ Érdemes Teklintetes] Urak hozzánk jövetelekért érdemlett Sallariumot el-nem vévén viszsza adták a’ Czéhnak s’ köszönettel vettünk”. 10 Romhányi leírása: „Fatáblás préselt, aranyozott, színesre festett pergamenkötés. Efleje] Hfáta] ufgyan] az. A táblák keresztalakú geometrikus mezőiben aranyozott virágszálakból összetett díszítések. Középen színezett és aranyozott foltosán díszített alapon kétszínű aranybordás nyolcágú csillagdísz. A táblák keskeny színezett, csipkés aranykerettel övezettek. Gerincének színesen festett mezőit aranyozott, vonaldíszítések díszítik. Metszése arany. Kolozsvári kötés, Guttmann János kolozsvári könyvkötőmester munkája 1809-ből. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum. ” Vö. ROMHÁNYI KÁROLY: A magyar könyvkötés művészete a XVII-XIX. században. Budapest, 1937. 323.; HALÁSZ MARGIT 2002. 32. A kötés képét lásd a mellékletben. 11 Könyvkiállítási emlék. Budapest 1882. 249., 98. tétel. 321
