Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Szőcs János: Csíkszéki iskolamesterek, kántorok, tanítók (1571–1800) – II. rész
Csíkszéki iskolamesterek és tanítók mesteré, úgy egyéb jövedelmek is két részben a papnak, harmadában a m. mesternek unice (?!) használnak. Nálunk pedig a mű tercialításunkból harangozókat magunk tartunk, az is sokkal sérelmesebben vagyon nékünk, mint a predecesszor m(egyés) mestereinknek voltának, mivel azok, hogy rákényszeríttettek, hogy magok mellé segéltségeket vegyenek, azelőtt alkalom szerént fogadtak magok kepéjekből magoknak harangozókot és az oskolák tanittására alkalmatos ifiakot, amint ezt az akkori vikáriális és nem az nemes Edély Oszága konstitúciója in puncto 14-to bizonyitta (!), és ezen szubalternus tanittó és harangozó kismestereknek szoros kötelességekben volt az ifjúságot magok m(egvés) mesterek insnekcióiok és diszpozicióiok alatt taníttatni, melv mód szerent az ifjúságnak taníttatások hasznoson és gyümölcsösön mentenek a fennebb említett hazáinkban (?) lévén akkor e szerént dependenciája kinek-kinek maga megyés mesteritől. Ezen uzus anno 1747 (?) néhai Castal (Kastal) János vikárius úr konstitúciója mellett elromolván, predecesszor mestereinknek ezzel meg parancsoltatott. hogy az országtól nekik határoztatott kenéieknek a gabonában harmadát, a gvalogszerben negyedit és bizonyos számú szekér tűzifát, ugyan a stoláris nroventusnak is harmadát tanítóioknak kiadjanak, ezt akkor uzusban vévén így obszerváltatott, noha akkor is parancsoltatott, hogy tanítókot a mfegvés) mesterek szerezzenek magoknak, mostmár annyira jutottunk, hogy a tanittóknak fogyatkozásokkor azt sem tudjuk, kit tesznek mellénk és igen gyakor...(?) helyre tétetnek olv tanittónak való ifiak. kik az írásban, olvasásban, silabizálásban s az hivatalnak teliesittésére magok tudatlanságok miatt alkalmatosak nem lesznek, hanem csak a mű igaz tudományunk, szenvedésünk és nagy munkáinkkal keresett és az országtól nekünk szabott kenyerünköt, töllünk színes incselkedésekkel álnokul elviszik. Erre nézve sok helyeken már tanittani sem kezdvén igazán ezen taníttatásra rendeltetet(t) ifiak. már ezért az oskoláknak taníttatása is nekünk m( egyes) mestereknek parancsoltatni kezdett, holott mű aztot ifjúságunkban tanittóskodván megcselekedtük. már igen sokan, s még többen megöregedtünk, kik még kántori kötelességet vihetjük, de szemeink világossága s testünknek is megnehezedése arra vittek sokakot közüliünk, hogy azon tanítás nekünk utolsó veszedelmünkre céloz, ugyanis mű cselédes gazdaemberek lévén és öreg állapotunkban ezt véghezvivén, ők ifiak és külömb- külömb-féle korhelségeke, magok tudományoknak még bővebb elfelejtésre utat nyissunk-e? Lészen így ám nékik idejek a keringésre, tobzódásra és minden egyéb belső hivatalt nem illető, feslett cselekedetekre útjok-módok, mivel vannak olyanok, kik vagy a földesúri, vagy a királlyi szolgálatot azáltal kerülni akarván, azon tanittói hivatalban méltatlanul élődnek, magok színes mesterségekkel elöljáróink előtt alkalmatlan voltokat palástolják, mégis igazán keresett kenyerünket töllünk azáltal elviszik. 587
