Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Szőcs János: Csíkszéki iskolamesterek, kántorok, tanítók (1571–1800) – II. rész
Szőcs JÁNOS minden papok mellé egyet-egyet, kik is azon papi szolgálatban, ki ki maga papja mellett az azon dolgot illető szolgálatokban az anyaszentegyház rítusa szerint segéltséggel, szolgálattal légyen, hogy ki-ki maga megyéiében a kisded ártatlan gyermekeket írásra, betű ismerésre, olvasásra és az igaz hitnek fundamentumira tanittani meg akkor előb(b)e (?) kötelesek. Ki(k) lettek, vállották (vállalták?) is minden kétség nélkül, akkor mind a papi, úgy megyés mesteri hivatalokra emberek, mivel mind mostanig kézről kézre szállott modalitások némely dolgokban megvannak. Ezen szolgálat]'oknak, azért mind a papi, úgy megyés mesteri hivatalokban lévő személyeknek Isten sugárlásából megtekintvén s jól megfontolván akkori új keresztény eleink ezen fáradságoknak, szolgalat]'oknak jutalmazó bérül ezen nemes Erdély Országában lévő nemes vármegyéken kívül ugyan nemes Székely hazánkban, úgy mint a többin kívül is Gyergyó, Felső és Alsó Csík, Kézdi, Sepsi és Orbai nemes székekben a méltóságos, nagyságos és tekts posszesszor és patrónus urak nagyobb benefíciumokkal kedveskedni kívánván ezen papi és oskolamesteri rendeken lévő személyeknek, többeket applacidálván (?) méltoztattak mint (mind) a közönséges státusban lévő keresztény predecesszoraink, minthogy mái napig is azon úri méltóságoknak ugyan úri hereszeink azokban, Semper honor [...] (?) nomenque eorum Laudesque Sonant hodiedum. De itten (mint feljebb) minden falu egy papot és egy megyés mestert tartott, választott és képezett, és nem többet, amint ma is kitetszik a recepta reformáta eklézsiáknak minisztereiből, kik máig ezen kardinális és originális uzust szépen obszerválják ebben a módban a magok eklézsia miniszterei között...(?), a papi és mesteri szolgálatokért a mltgs, nagyságos és tekts patrónus urak oblatumi mellé a köznép is fizetni szokott őszi és tavaszi vetésekből, gabonájokból minden gazda a maga papjának két kalongya ősz-és két kalongya tavaszgabonát, a mesternek, a proportione, f(el)ét, f(el)ét és egyéb minden kepének harmadát. Kiknek 12 kalongya azokban megterem, akiknek nem, felit, akiknek éppen sem(m)i nincsen a gyalogszert. Ezek mellé minden megyében, azhol kitölt, excindáltak a papnak és mesternek ezen jövedelmek segéltségére (!) bizonyos szántó- és kaszálóhelyeket, melyeknek mindenekben két részi a papoké, harmada a mestereké volt, amint azt ma is a valóság sok helyen bizonyitta (!). Ezek felett rendeltetett volt az is igazán, hogy minden stoláris proventus papok és mesterek között oszoljék. Két része a papoké, harmada a mesteré légyen mindenekben, mivel minden eklézsiái szolgálatot együtt vihetnek, és visznek. Ezen bölcs, rendes és istenes hazánk akkori rendelése szerént kezdetben talám úgy is mentenek azon dolgok, de ezután apránként egyszer egyben, másszor másban a szegény scholamesterek jövedelmei csonkulni kezdettek és oly épségben ma nincsenek nálunk r. katolikus m(egyés) mestereknél, amint látjuk, hogy megmaradtak a református kollégáinknál, mivel otton, ha két kalongya akármi gabona a papé, egy a 586
