Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Szabó Zsuzsa: „Mária megkoronázása” a csíkszentdomokosi oltárképen
Szabó Zsuzsa tem figyelembe, és ennek alapján kerestem az analógiáikat. A települések, ahol hasonló mustrájú művek maradtak fenn, egy meglehetősen kis tér Ihletre koncentrálódnak Fries és Alsókubin közé, illetve Kassán és Hizsnyón maradtak fenn hasonló mustrájú alkotások.42 * * * A mustra analógiák közül stiláris szempontból a domokosi táblához - úgy tűnik- legközelebb a szepesváraljai oltár áll.43 Ennek csupán szárnyképei maradtak fenn, négy a Szlovák Nemzeti Galériában, négy pedig a szepes- helyi plébániatemplomban látható. A csíkihez hasonló aranymustra Az angyal megjelenik Annának és Joachimnak, Joachim áldozata, Jesse fája és a Találkozás az Aranykapunál jeleneten látható, a többi ábrázoláson mustra nélküli az egységes arany háttér. A monumentális kompozíciókat komoly, ünnepélyes, de nem patetikus, mozdulatlan, de nagyon plasztikusan megfestett alakok jellemzik. Majdnem minden jeleneten alkalmaz a festő építészeti elemeket. A hátteret nagy falfelületek töltik ki, melyeket néhány oszlop, boltív és ajtónyílás tagol. Az építészeti elemek használata ellenére redukált térábrázolás jellemző a kompozíciókra, az architektúra inkább lezárja, mint megnyitja, vagy alakítja a jelenetek terét. Egyetlen kivétel a Jesse fája jelenet (6. kép), ahol a kép előterében kanyargó gyökerek mögött helyezkednek el az alakok. A hátteret az arany brokátmustra jelenti, minden építészeti elem, vagy belső térre utaló részlet nélkül. A mustra hasonlóságán kívül további párhuzamok is vonhatóak a két alkotás között. A térhasználat hasonló megoldást mutat, a szereplők mindkét jeleneten szorosan egymás mögött helyezkednek el, egy a valóságosnál szűkebb térben. Az alakok ruházatának megoldása, az anyagok használatának jellege is hasonlít. A dúsan redőzött drapériák mögött érzékelhető valamennyire a test, de elsősorban a lendületes redők dominálnak. A fejformák, a domború homlokmegoldások hasonlóak a csíki és a pozsonyi táblák alakjainál. Eltérőek viszont az apró részletek, az arcok jellegzetességét éppen ezek az eltérő megoldások adják. A szemhéj, az orrformák és az ajkak formája más karaktert biztosít a figuráknak. 42 Két oltárszárny Szepeshelyről, 1480-1490, MNG; Szepesváraljai egykori főoltár, 1490 körül, Szepeshely, r. k. plébániatemplom, ma a pozsonyi Nemzeti Galériában letétben; Mária oltár, Liptószentandrás, 1480 körül. MNG; Szent Anna oltár, Leibic, 1510-20, MNG; Mária Hó oltár, Lőcse, Szent Jakab templom; Lőcse, Péter és Pál oltár, 1494 körül, Szent Jakab templom; Lőcse, Alamizsnás Szent János, Szent Miklós, Szent Leopold oltár, 1507, Szent Jakab templom; Hizsnyó (Chy2he), Angyali üdvözlet főoltár, 1508, Angyali Üdvözlet plébániatemplom; Mária oltár, Zsegra, (Zehra) katolikus templom, 14. század utolsó harmada; Nagyszalók (Velki Slavkov), Szent Miklós oltár, 1503, MNG; Töviskoronázás 1500-1510, VSM, Kassa; Okolicsnói oltár mestere: Krisztus ostorozása, Feltámadt Krisztus, Alsókubin, Oravska Galéria, 1500-1510; Liptótölgyes (Liptovsky Dúbrava), Szent Miklós oltár, 1519, SNG, Liptótölgyes (Liptovsky Dúbrava) Mária oltár, 1520 körül, SNG. 43 Pozsony, Nemzeti Galéria, ltsz. DO 1029-1032. 490
