Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Nagy Szilvia: A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma
A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma okhoz már akkor szervesen hozzátartozott a zene. PAPP GÉZA megállapítása szerint „a biblikus passió egész történeti fejlődése zenei műfajra mutat.”77 A szereplők és a nézők társadalmi összetétele különbözött a két rend esetében. A jezsuita diákok között több volt a nemesi származású fiatal,78 a ferencesek iskoláiba azonban az alsóbb társadalmi rétegek jártak nagyobb arányban. A közönség mindkét rend esetében vegyes volt, de talán a jezsuiták esetében gyakrabban vettek részt az előkelőségek az előadásokon.79 A jezsuiták egyébként is erősen törekedtek arra, hogy a helyi társadalmi elit részének tekintsék őket, ez az óhaj vonta magával azt is, hogy jóval erősebb reálpolitikai szálakkal kötődtek a külvilághoz (az iskola patrónusaihoz),80 mint a gazdag patrónussal ritkábban rendelkező ferencesek. A nézőközönség tetszésnyilvánítására a jezsuitáknál is több adat van.81 A piaristák témaválasztása a jezsuitákéhoz hasonló volt. Jobban kedvelték a profán témát, mint a vallásosat: KILIÁN ISTVÁN adatai szerint kb. háromszor annyi világi, mint vallásos darabot adtak elő.82 Ezek közül kiemelkednek a farsangi komédiák. Míg a ferenceseknél mindössze egy farsangi vígjátékról tudunk,83 és a jezsuiták csak a XVIII, század második felében fordultak a komédiázás felé (sőt a korábbi időszakban dühösen támadták a római vígjátékírókat, bár hatásuk alól nem tudták kivonni drámáikat84), addig a piaristák témarendjében igen jelentős helyet foglaltak el a farsangi vígjátékok. (Az ő érdemük Plautus megismertetése is a hazai közönséggel.85) Nem véletlen, hogy a kialakuló világi színjátszás alapjait többek közt piarista szerzők teremtették meg (pl. Dugonics András). A piaristák is ódzkodtak a női szerepek alkalmazásától, a darabokat expur- gálták.86 E tekintetben jóval szigorúbbak a ferenceseknél, akik darabjaiban itt-ott előfordulnak női szerepek. Közös azonban a két rend színjátékaiban a szerelmi szál negligálása. Csak a 18. század végén jelennek meg női szereplők a piarista színpadon, s karakteres nőalakokat ekkor is csak tragédiákban - Benyák Bernát (1770) ill. Egerváry Ignác (1792) darabjaiban - találunk.87 A vígjátékokban pedig - olykor - dramaturgiai funkciója, 77 PAPP 1989, 79. 78 HETS 1938, 21-22. 79 KILIÁN 2002, 119. 80 GRIFFIN 1997, 45. 81 KILIÁN 2002, 120-134. 82 KILIÁN 2002, 347. 83 PINTÉR 1993, 44. 84 GRIFFIN 1997, 54. 85 KILIÁN 2002, 349. 86 KILIÁN 2002, 349-350. 87 CZIBULA 2003, 328. A női szerepekről 1. még DEMETER 2002. 435
