Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Nagy Szilvia: A csíksomlyói iskolai színjátszás és a korabeli iskoladráma
Nagy Szilvia komikuma miatt maradt meg az általában fölöttébb ellenszenves nőalak (pl. házsártos feleség),88 jelenlétét a patrónusok és a közönség egyaránt követelhette.89 A közjátékokban pedig - Demeter Júlia megállapítása szerint - szinte minden megengedett.90 A tematikai eltérés egyes szerkesztési különbségeket is magával hozott. A ferences passiók pl. szívesen éltek az ószövetségi előképek használatával, míg a piaristák (és a jezsuiták is) inkább mitológiai előképeket kerestek Krisztus életéhez.91 A piarista szerzők közül csak kevés ismert - KILIÁN ISTVÁN monográfiájában 12 név szerint ismert szerzőt mutat be.92 Ezzel szemben PINTÉR MÁRTA ZSUZSANNA 27 tanár nevéről tud a ferenceseknél.93 A színpadtechnikában a piaristák inkább a ferencesekhez, mint a jezsuitákhoz állhatták közelebb. Anyagi eszközök híján a piaristák sem tudták megvalósítani azt a pompát, ami a jezsuita színpadot jellemezte. A piaristák ugyanis - a ferencesekhez hasonlóan - nem rendelkeztek gazdag mecénásokkal, ilyeneket nem is nagyon kerestek.94 Az elméleti háttér a jezsuita szerző-tanárok esetében kimagasló volt, a piaristák és a ferencesek vélhetőleg sokban rájuk támaszkodtak. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez nagyrészt a jezsuiták fölöttébb gazdag, kiterjedt, műveltségben magas fokon álló nemzetközi hátterének köszönhető. A hazai jezsuiták alig juthattak túl a kötelező drámaelméleti stúdiumokon.95 A piaristák közül egy jeles elméletírót ismerünk, Moesch Lukácsot. Drámaelméleti művek azonban ugyanolyan csekély számban maradtak fönn a piaristáknál, mint a ferenceseknél.96 E két szerzetesrend színjátszó szokásai mellett a minorita színjátékkal érdemes összevetni a ferences iskoladrámát. A két rend azonos tőről fakad, sokban hasonlít egymásra, s ez színjátszó szokásaik hasonlóságában is megnyilvánul. Ez okozza például azt, hogy a diákok (így a színjátékok szereplői is) hasonló társadalmi rétegből kerültek ki: az alsóbb néposztályból (iparosok, parasztok, kereskedők gyermekei). Ugyanis nemcsak a ference88 Küllős Imola a házastársi veszekedések ismertetése kapcsán jelzi, hogy a terhes feleség szerepét férfi játszotta - ez fokozhatta a komikus hatást. (Küllős 2000, 92.) Hasonló lehetett a nőalakok szerepe a közjátékokban és egyes komédiákban is. Ugyancsak Küllős állapítja meg, hogy e házastársi veszekedésekben két nő- és házasságszemlélet is megjelenik: a „gall hagyomány” eredendően rossznak ítélte a női természetet, míg az „idealizáló hagyomány” (lovagköltészet) magasztalta a női nemet. A házastársi veszekedésekben (ugyanígy - tegyük hozzá - említett közjátékainkban és egyes iskolai vígjátékainkban) az elutasító gall hagyomány jelenik meg, s ezt tovább árnyalja az aszketizmus: eszerint a nő az eredendő bűn megtestesítője, s ezért megvetendő. - KÜLLŐS 2000, 95. 89 DEMETER 2000, 329. 90 DEMETER 2000, 330. 91 MEDGYESY-SCHMIKLI 2006, 69. 92 KILIÁN 2002, 313-330. 93 PINTÉR 1993, 75. 94 KILIÁN 2002, 350-352. 95 KILIÁN 2002, 35. 96 KILIÁN 2002, 352. 436
