Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Medgyesy S. Norbert: „Pro Festo Corporis Christi” – Eucharisztia-vita (1727) és úrnapi játék Csíksomlyón
Medgyesy S. Norbert Testament, demonstraţii din Noul Testament, aducând elogii impresionante Domnului prezent sub forma pâinii. Există chiar şi o similaritate la nivel de text de trei strofe între discursul din 1727 şi reprezentaţia din ziua domnului. Reprezentaţiile din Şumuleu-Ciuc (magh.: Csíksomlyó) ale împărtăşaniei conţin aceleaşi imagini din Vechiul Testament respectiv aceleaşi învăţăminte apostolice ca reprezentaţiile contemporane de Ziua Domnului iezuite sau piariste, dar există anumite imagini ale Vechiului Testament care nu sunt de găsit în reprezentaţiile şcolare contemporane. Reprezentaţiile de ziua domnului având loc în acele vremuri în şcolile altor ordini monastice (drame Filius Prodigus, Jesu Fily Mariae) şi cele de la Şumuleu-Ciuc prezintă similarităţi doar la nivelul motivelor, fără relaţii filologice reale. La iezuiţi şi piarişti, majoritatea reprezentaţiilor de Ziua Domnului au avut loc în secolul al 17-lea şi la început de secol 18. Şumuleu-Ciuc a păstrat tradiţia pe o perioadă mai îndelungată: călugării franciscani au prezentat discursul împărtăşaniei în 1727, iar piesa de Ziua Domnului într-un an al secolului al 18-lea. Összefoglalás: Csíksomlyó 18. századi, ferences iskolai színjátszásában két alkalommal szerepelt hosszasan az Eucharisztia-kérdés: az 1727-ben előadott nagypénteki passiójáték végén olvasható egy allegorikus szereplőkkel, főként angyalokkal bemutatott drámarészlet, illetve egy önálló úrnapi játék (Pro Festo Corporis Christi) keretében. Az 1727-ben előadott vita ószövetségi előképek, valamint evangéliumi részletek és apostoli levelek alapján bizonyítja Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy ezt a négy stációra osztott vitát nem nagypénteken a passió-előadás után, hanem nagycsütörtökön, az utolsó vacsora emlékest éjén vagy éppen Űrnapján adták elő. A Pro Festo Corporis Christi című színdarab ugyancsak négy állomásra osztott (Statio 1-4.), kis terjedelmű játék, melyben szintén angyalok lépnek fel: ismertetik az Eucharisztiáról szóló katolikus tanítást, ószövetségi előképeket, újszövetségi igazolásokat és megható szépségű képekkel dicsérik a kenyér színe alatt jelenlévő Istent. Az 1727-es diskurzus és az úrnapi játék között 3 strófa erejéig szó szerinti átvétel is található. A csíksomlyói Eucharisztia-előadások egy részről ugyanazokat az ószövetségi előképeket és apostoli tanításokat sorjázzák, mint a kortárs jezsuita vagy piarista úrnapi színdarabok, de találhatók olyan előkép-megfeleltetések is, melyek a kortárs iskolai színjátékokban nem találhatók. A más rendek iskoláiban előadott, kortárs úrnapi játékok (pl. Filius Prodigus-drámák, Jesu Fily Mariae) és a csíksomlyói előadások között csak motívumbéli hasonlóság olvasható, filológiai összefüggés nincsen. Figyelemre méltó, hogy az úrnapi játékok többségét a jezsuiták és a piaristák a 17. században és a 18. század legelején tartották. Csíksomlyó ebben az esetben is tovább éltetett egy tradíciót: az Eucharisztia-diskurzust 1727-ben, az úrnapi játékot ismeretlen 18. századi esztendőben mutatták be a híres zarándokhely ferencesei. Bevezetés A katolikus tanítás szerint Jézus Krisztus teste és vére valóságosan jelen van a kenyér (mai fogalmaink szerint az ostya) és a bor színe alatt az Oltáriszentségben. A kenyér és a bor a szentmise közben, az ún. kánon résznél, az átváltoztatás szavainál (ez az én testem..., ez az én vérem...) lényegül át titokzatos módon Krisztus testévé és vérévé. Az Oltáriszentséget görög szóval Eucharisztiának nevezzük, melynek jelentése: hálaadás. Jézus az Oltáriszentséget az utolsó vacsorán alapította, amikor kenyér és bor formájában saját testét és vérét adta eledelül legközelebbi tanítványainak, 346
