Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es Szabályzata 1. között szabadult legények, ill. a vándorló legények saját kezű bejegyzéseit tartalmazza. Ezen kívül semmi más adatot nem közöl a legények társaságáról, nem ismerjük név szerint sem a vezetőket, sem az egyleten belüli tevékenységüket, szokásaikat. A legények ládáját sem sikerült felkutatni egyelőre. A hagyományoknak megfelelően a céhbeli mesterek gyermekei inasként és legényként egyaránt kiváltságokat élveztek a céhen belül a taxák és az elvárások terén (30., 48. §). A szabályzat kikötései alapján a felszabadított inasból legény lett, aki köteles volt egy évet a céhen belül dolgozni, utána három évet más városban vagy országban tovább tanulni a mesterséget. Ez mindenkire egyaránt vonatkozott, függetlenül attól, hogy mester fia volt-e az illető. A három év leteltével a hazatérő legénynek egy fél évet egy céhbeli mesternél kellett dolgoznia, hogy „azalatt külső helyiségből hozott erkölcse megismertessék”, majd ezután kérhette a céhtől a felvételét a mesterek sorába. A felvétel kérése után egy kijelölt műhelyben egy évet volt köteles a legény kialkudott fizetés mellett dolgozni, amely egy év utolsó negyedét a mesterremekek elkészítésére fordíthatta. A mesterré válásnak a városi polgárság elnyerése is feltétele volt (35. §)30 A vándorló legények felügyelete is az Atyamester feladta volt, akik, ha hívás nélkül érkeztek a városba, és nem kaptak munkát, akkor három nap után kötelesek voltak továbbutazni. A tovább vándorló legények a céh és a legények ládájából 15-15 krajcár támogatást, ún. senket kaptak (34. §). A meghívás alapján érkezett legények iratait és meghívólevelét az Atyamester ellenőrizte, elhelyezkedésüket is ő irányította (40. 41. 43. §). A szabályzat rendelkezik a legények munkaidejéről (37. §), béréről (36. 43. §), munkajogokról (43. 45. §), és kitér olyan erkölcsi kérdésekre is, mint a Blaue Montag vagy korhely-hétfő (38. §), vagy a csavargás (39. §). A 46. § kimondja, hogy céhnek joga és hatalma van a legények és inasok erkölcsi felügyeletére és büntetésére. Az inasok A harmadik rész, a 48-50. § az inasok felől rendelkezik. Az inasnak joga volt mestert választani, akinél négy hét próbaidőt volt köteles eltölteni. Ezután két személy kezessége mellett összehívhatta a céhet az ilyenkor szokott egy rajnai forint befizetésével. A jelölt köteles volt felmutatni a keresztlevelét, mert a céhek kényesen ügyeltek arra, hogy csak tisztességes ágyból származó személyt vegyenek fel a soraikba. A beiktatás taxája 3 rajnai forint volt, amely összeg mindenkire egyaránt vonatkozott. A céh 30 JENEI-TÓTH ANNAMÁRIA: i, m. 98-104. 327
