Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es Szabályzata A bíráskodás A céhen belüli bíráskodás első fokú bírája a céhmester volt. Nemcsak a mesterek egymás közötti ügyeiben, de a kliensekkel folytatott kérdéses ügyekben is neki volt először döntő szava. Ha szűk körben nem sikerült megfelelő döntést hozni, akkor a céh elé kellett terjeszteni a kérdést. Amennyiben az ügy meghaladta a céh kompetenciáját, úgy a Városi Tanács által kijelölt céhbiztosok jelenlétében kellett dönteni. Ha ezen a fórumon sem sikerült az ügyet dűlőre vinni, akkor azt a Városi ítélőszék elé terjesztették. A szabályzat szerint egy mester a céh által egytől hat rajnai forintig volt büntethető. A 8. § szövegéből kitűnik, hogy inkább békíteni igyekeztek, vagy ha szükséges volt, akkor mérsékelt büntetés róttak ki. A mesterek Esetünkben két személy, a „Fő és Vice Czéh-Mester” vezette a céhet. Őket, az új szabályzat értelmében, az eddigi gyakorlattól eltérően nem évente, hanem kétévente választották vagy marasztalták a soros januári gyűlésben. A 3. § arról is rendelkezik, hogy még két személyt, ún. „Substitulust” kell választani arra az esetre, ha a két céhmester valami miatt nem tudná ellátni a feladatát.15 Ugyanez a paragrafus rendelkezik az „Atya-Mester" felől, aki a legényekkel kapcsolatos ügyintézéssel volt megbízva. A 27. § értelmében a céh vezetősége anyagi juttatásban is részesült. A céh első elöljárója a Főcéhmester volt. Ő képviselte a céhet a városi hatóságok előtt, kötelessége volt a gyűléseket összehívni, azokon elnökölni, bíráskodni, a céh anyagi és erkölcsi élete felett őrködni. Az ő házánál gyűlt össze a céhgyűlés, ezért minden évben kilenc rajnai forintot kapott a januári céhgyűlésen, a gyűlések miatt elszenvedett „alkalmatlanság”-ért. (27. §). A főcéhmester őrizte a céhládát is, amelynek egyik kulcsa nála, a másik a vicecéhmesternél volt.16 A ládát azonban a 4. § értelmében csak a két Substitulus jelenlétében nyithatták ki. Az ő felelőssége volt a behívó tábla is, amelyet az 5. § csak futólag említ, „kerülő Tábla” elnevezéssel.17 Az alakuló gyűlés jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az artikulusok alapján a céhbiztosok céhmestert akartak választatni, de a mesterek már előbb megegyeztek abban, hogy az első céhmester id. Lőcsei Spielenberg Sámuel, a második pedig Gutmann János legyen. Gutmannt tévesen első céhmesternek ismerte eddig a szakirodalom.18 A jegyzőkönyv szerint a vicecéhmes15 Ők voltak az 5. és 27. paragrafusban szereplő „hűtős Öregek", akiknek egyfajta felügyeleti joguk is volt a céhmesterek felett. 16 JAKAB ELEK tanúsága alapján 1888-ban még a ládában tartották a céhiratokat, amelyek aztán az Erdélyi Múzeum Egyesület tulajdonába kerültek. Az EME-től a későbbiekben bizonyos könyvkötőszerszámok az Egyetemi Könyvtárba, majd 1912-ben a mai Történelmi Múzeumba kerültek, így nem kizárt, hogy oda került a céhláda is. Eddig azonban a múzeum nyilvántartásaiban nem sikerült nyomára bukkanni. 17 A céhbehívó tábla sem került elő egyelőre. 18 HALÁSZ MARGIT 2002. 32. 323
