Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Kurta József Tibor: A kolozsvári könyvkötőcéh 1809-es szabályzata
Kurta József teri tisztje mellett őt választották meg a céh jegyzőjének, valamint rá bízták az Atyamesterséget is. A jegyző feladata volt vezetni a jegyzőkönyvet, kiállítani a bizonyítványokat, az inasok és legények okmányait, és az ő feladata volt a levelezés is.19 Sokkal fontosabb volt az Atyamester feladata, aki a mesterlegények egyletének, a Könyvkötő Ifjú Társulatnak a vezetője volt. A 3. és 47. § alapján kötelessége volt, hogy a legények magaviseletére vigyázzon, és betegségük, nyomorúságuk esetén gondjukat viselje, a társulat anyagi ügyeit felügyelje. A 31. § szerint a városba érkező vándorló legények csak az Atyamester házánál szállhattak meg, aki egy krajcárért köteles volt szállást biztosítani. Az ő házánál kellett kitenni azt a táblát is, amelyen a legényeket igénylő mesterek névsora állt (33 §). A céh gondosan ügyelt arra is, hogy a legények a beérkező igények sorrendjében kerüljenek a mesterekhez.20 A hatóságilag kiadott szabályok alapján a céhbiztosok és a céhmesterek felügyelték a remeklés módját is. Ok nevezték ki az ún. mívlátómestereket, vagy Regiusőkat, akik felügyelték a céh szakmai tevékenységét, és a benyújtott mesterremekeket megvizsgálták.21 A frissen alapult céh tagjainak kevés voltára hivatkozva Ajtai Kováts Sándor és Rischányi Mátyás neveztettek ki Regiusnak. Az önálló céhen belüli mesterek száma esetenként változó volt. Pesten az adott időszakban hat, Debrecenben tíz könyvkötőmester működött. Kolozsváron kilenc könyvkötőmester neve szerepel az 1808-ban felterjesztett céhszabályzatban: Bárdi István, Ajtai Kováts István, Lötsei Spilenberg Sámuel, Ajtai Kováts Sándor, Magyari István, Rischányi Mátyás, Gutmann János, Cseh Ferenc és Csákány Mihály.22 A Céhprotokollum szerint a céhnek két filialisa is volt. Egyik Vári Péter Brassóból, akiről nem derül ki, hogy mikor lépett be a céhbe, a másik Lőtsei Spilenberg Lajos, akinek a neve mellé bejegyezte Gutmann, hogy „Enyeden maradott. 1813. 19. July”.23 Az artikulusok részletesen tárgyalják a mesterek jogait és kötelességeit egyaránt. Szigorú érdekvédelmi rendelkezések ezek, amelyek meghatározták a mesterek egymás közötti viszonyát, ill. kizárták a lehetőségét annak, hogy nem a céhbe tartozó könyvkötő rontsa a kolozsváriak piacát. Rendelkeztek a más városban működő filiális mesterekről (15. §), a céhből kivált és abba visszatérő mesterekről (16. §), a céhen kívüli kontárokról {„kantárok”, 17. §), a taxálás mértékéről (22. §), a felvállalt munka határidejének be nem tartásáról (23. §). 19 SZÁDECZKY LAJOS: i. m. I. 204. 20 HALÁSZ MARGIT 2002. 41-42. 21 SZÁDECZKY LAJOS: i. m. I. 165. 22 JAKAB ELEK Gilány Mihályt közöl Csákány helyett, de Gilány nevű könyvkötő nem szerepel sem az artikulusokat felterjesztők, sem a céh jegyzőkönyvében felsorolt mesterek között. Vö. JAKAB ELEK: i. m. 590.; Céhprotocollum 1-2. A mesterek személyével ebben a tanulmányban külön nem foglalkozom. 23 Céhprotocollum 7. 324
