Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Művelődéstörténet - Bernád Rita Magdolna: Római katolikus gyűjtőlevéltárak Hargita megyében. A Gyergyószentmiklósi és a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárak fondjegyzékei
Bernád Rita plébánia levéltárából előkerült oklevél 1637-ből. Nyilvánvalóan és remélhetőleg ez a felsorolás bővülhet a további iratrendezések folyamán. A gyulafehérvári püspökség helyreállítása utáni időszakból (1715), a 18. század elejétől vezetett püspöki és főesperesi látogatási jegyzőkönyvek - visitatio canonica - külön pontban foglalkoznak a vizsgált egyházközségek levéltáraival is. A vizitációt végző püspök, megbízott vikárius vagy főesperes egyik feladata a levéltár és könyvtár ellenőrzése. A vizitációs jegyzőkönyvek levéltárra vonatkozó rovatait azonban gyakori esetben csak az archívum létezésének megjelölésével töltik ki, de az iratanyagot sajnos nem részletezik. Plébános-csere esetén a hivatal átadásakor részletes leltár készül, amelyet az átvételkor leellenőriznek. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv leltármellékletei is gyakori esetben tartalmaznak irattári jegyzékeket, könyvleltárakat. Sajnos, az effajta nyilvántartások általánosságban nem térnek ki az iratok, vagy levéltári egységek részletesebb felsorolására. A 18. század végén és a 19. század ’60-as éveiben a plébániák iratanyagainak összeírását központilag rendelték el és kérték be. Ekkor részletes levéltári jegyzék készült az egyházközségekben fellelhető iratokról, főként a császári és püspöki rendeletekről. A 20. század közepén, a plébániai archívumok életében változást a Román Állami Levéltár - a kor kommunista eszméitől és szellemétől áthatva - központosító szemlélete hozott. Az Állami Levéltár Igazgatósága 1950-ben az egyházi anyakönyvek állami levéltárakba történő átadását rendelte el 1875. évvel bezárólag „megőrzés végett”.* A gyakorlatban az anyakönyvek tömeges összegyűjtése a plébániákról nemcsak 1875-ös évvel ért véget, hanem az ezt az évet is tartalmazó megkezdett kötetek sok esetben akár az 1950-es évekkel is zárulnak. A plébániai anyakönyvek visszaszolgáltatása az egyházaknak a rendszerváltás óta az állami hatóságokkal szemben is szorgalmazott nehézségek egyike, de érdemleges megoldás az elmúlt tizenküenc év óta nem történt. A román állami levéltár központosító elve pozitív változást is hozott a plébániai levéltárakban, ugyanis az anyakönyvek átadása mellett 1951-ben az egyházi levéltárak megfelelő gondozására, kezelésére is utasította a lelkipásztorokat, amelyet Márton Áron püspök körlevélben továbbított papjainak.4 5 Szintén ennek értelmében a plébániai levéltárakat az ’50-es évektől kezdődően a Román Állami Levéltárnak teljesen alárendelték, a román nemzeti levéltári fond (Fondul Naţional Arhivistic) szerves részévé nyilvánították. A Belügyminisztériumon belül működő Állami Levéltár az egyházi anyakönyvek államosítása és megyei levéltárakba való koncentrálása mellett utasításokat adott az iratok gondo4 Gyulafehérvári Érseki és Főkáptalani Levéltár (a továbbiakban GYÉFKL), Körlevelek. 1536/1950, 1214/1952. 5 GYÉFKL, Körlevelek. 392/1951. 294
