Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)

Művelődéstörténet - Bernád Rita Magdolna: Római katolikus gyűjtőlevéltárak Hargita megyében. A Gyergyószentmiklósi és a Székelyudvarhelyi Gyűjtőlevéltárak fondjegyzékei

Római katolikus gyűjtőlevéltárak Hargita megyében

zását és kutathatóságát illetőleg is.6 Ez utóbbi azt jelentette, hogy az egyházi iratok kutatása csak a Vallásügyi Osztály engedélyével volt lehetséges. Ez az állapot odáig fajult, hogy 1974-ben a történelemi dokumentumok bejelentését és átadását is elrendelték, amelyet végül Márton Áron püspök plébániái javára alkalmazott, ennek eredménye az egyházközségi iratok gondos leltározásában csapódott le.7 A kommunista rezsim bukása óta nem készültek egységes, központilag elrendelt egyházmegyei nyilvántartások az egyházközségek írásos termékeinek leltározását érintően.

A gyulafehérvári főegyházmegye plébániáinak levéltárairól, annak állagairól, sorozatairól nem készült átfogó központi nyilvántartás. Az 1781-es évtől, különböző időközönként megjelenő egyházmegyei sematizmusok (egyházi intézmények, főesperességek, plébániák, rendházak és az egyházi személyzet névtára) néhány kiadása (1882, 1903, 1913) a plébánia adatainak rövid ismertetése mellett az adott plébánia anyakönyveinek kezdő évét is említi. Ez abban segít minket, hogy a korábbi anyakönyvek létezését a helyszínen felkutassuk, amennyiben ezek a források nem kerültek az állami levéltár megyei osztályaihoz az 1950-es években. Az anyakönyvek kezdő éve a plébánia alapításával vagy újralapításával megegyező, esetleg az alapítást követő év. A sematizmusok mellett néhány monográfiái jellegű munkában is megemlítésre kerülnek a plébánia könyvtárát, levéltárát illető adatok, mint pl. Buday János (volt hunyadi főesperes és petrozsényi plébános) monográfiája a hunyadi főesperesi kerületről8, vagy részletesebben a Kovács Gyárfásé (volt topánfalvi lelkészé) a bányavidéki (Alba Montanus) főesperesi kerület plébániáiról.9 Ugyanitt megemlítjük Endes Miklós nevét is, aki a csíki megyéről összeállított történeti monográfiájában10, az egyházi élettel foglalkozó fejezetben szintén említést tesz a katolikus plébániák anyakönyveinek kezdő évéről. Ezeket az adatokat, az előzőekben felsorolt szerzőkhöz hasonlóan, az egyházmegyei sematizmusokból vette át. A katolikus egyházi levéltári források kiadásának területén említést érdemel Veszély Károly egyháztörténész neve, aki több - sajnos mára elpusztult - plébániai levéltári anyagot publikált11 a székelyföldi egyházi iratgyűjteményekből (Gyergyó- szentmiklós, Csíkszentmiklós, Oroszhegy, Székely szentkirály, Udvarhely, Kézdiszentlélek stb.).

6 GYÉFKL, Körlevelek. 2775/1970.

7 GYÉFKL, Körlevelek. 1725/1974.

8 BUDAY JÁNOS: A hunyadi főesperesség rövid története. Budapest, 1912. 1-75.

9 KOVÁCS GYÁRFÁS: A bányavidéki rám. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosújvár, 1895. 1-272.

10 ENDES MIKLÓS: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1938.

11 VESZÉLY KÁROLY: Erdélyi egyháztörténelmi adatok. I. Kolozsvár, 1860.

295