Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor oldalas, egy 701 oldalas (kéziratos javításokkal) és egy 793 oldalas. Az utóbbi változat került kiadásra, önéletrajzában is 800 oldalas kéziratról beszél. 1937 nyarát Gödöllőn töltötte, ahol elvégezte az 1938-ban kiadott Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig cím alatt ismertté vált munkája korrektúráját. E mellett rövidebb cikkeket is írt itt, amelyeket a következő években a Hargitaváralja c. lapban megjelentetett. 1938-ban, amikor a Báthory utcai szociális otthonban laktak, Bozicz Pál prépost ösztönzésére, megírta Báthory László élete című bővebb tanulmányát, amely 1940-ben látott napvilágot. Itt kezdte írni Adatok Csík-, Gyergyó-, Kászon-szék (Csík megye) községeinek és családjainak történetéhez című, három kötetes munkáját is. Ezt a három kötetet tulajdonképpen az 1938-ben megjelent műve folytatásának tekintette. A három kötetben a Csík megyét alkotó hajdani társszékek településeit ismerteti. Az első kötetben a felcsíkiakat, a másodikban az alcsík-kászoniakat, a harmadikban pedig a gyergyószékieket. 1939 szeptemberében mind a három kötet legépelve, kiadásra készen állt. Ezeknek a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Történelmi Társaság általi kiadását Szily Kálmán államtitkár s Hóman Bálint miniszter is megígérte. De az ígéret megvalósítatlan maradt. Alig fejezte be a Csík megyére vonatkozó munkáit, máris tovább lépett. Folytatta azt a többi szék keletkezésének és fejlődésének a történetével. Csíkhoz hasonlóan, mindenik székely szék s a Barcaság történetét is megírni szándékozott. És mindjárt a csíki Adattár befejezésekor hozzálátott a másik négy szék keletkezése és fejlődése történetének a megírásához. Ez a munka A négy szék története 1571-ig cím alatt már 1939-40-ben elkészült, de kiadása ennek is elmaradt. Közben pedig, mondhatni megszállottan dolgozott. Mintha érezte volna, hogy nem sok ideje van terve megvalósítására. 1941-ben megírta Háromszék történetét (342 kézzel írt oldal) és a háromszéki községekről és családokról készített adattárat (520 oldal). 1942-ben lelkén viselte a Háromszékről írott munkájának a sorsát. Már ekkor meggyengült egészséggel dolgozott, de amíg ezt a munkát be nem fejezte, hónapokon keresztül görcsös ragaszkodással, megszakítás nélkül, kora reggeltől késő estig írt. Minden orvosi tüalom, kérelem és ellenkezés ellenére abba nem hagyta. Mikor elkészült vele, Háromszék elöljáróihoz fordult, és kérte őket, hogy gépeltessék azt le. Attól tartott ugyanis - és ebben nem is tévedett -, hogy az ő nehezen olvasható kézírása miatt, műve felhasználatlan maradt. Kérése nem talált meghallgatásra. A két kézirat most is legépeletlen állapotban van. A háborús viszonyok miatt kedvezőtlenné vált helyzetben gyakorlatilag az utolsó öt évben, vagyis 1939-1943 között készült kéziratai mind a fiókban maradtak. Ismerve írásait, és értékelve azok dokumentációs jellegét, 274
