Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója riusokra nézve elvégezte ugyanezt dr. Tóth György tételeinek a bedolgozásával, a lutheránusokat illetően pedig újabb szász irodalmat használt fel. A legújabb kori részhez tanulmányozta az autonómiát érintő 1919 utáni román törvénykezést és egyéb forrásokat, a kisebbségek oktatási és vallási állapotára nézve a román statisztikai adatokat. Az újonnan átdolgozott munka, az általános részen kívül, két részre oszlott. Az I. részben tárgyalta a három „politikai nemzet”, az egyéb népek autonómiájára vonatkozó szabályokat, a II. részben pedig a négy „politikai vallás” és egyéb vallások autonómiájának történetét. Az 1000 írógépeit oldal befejezéseként foglalkozott a romániai kisebbségi helyzettel is. Ezt 1933 őszén bírálatra ismét átadta Hómannak és Dőry Ferenc történésznek. Ez utóbbi a művet kiadásra méltónak tartotta, majd 1934 júniusában annak bírálatát is elvégezte. Dőry észrevételei alapján 1934-ben Endes a kéziratot öt részre osztva korszakolta: Bevezetés, I. 1571-ig, II. 1571-1691-ig, II 1691-1867-ig, IV. 1867-től 1918-ig, V. 1918 után. Ekkor nyerte a mű végleges formáját. Kiadása előtt azonban még bedolgozta Sebestyén Gergelynek az 1848 előtti Erdély köz- és magánjogára vonatkozó, kiadatlan írásában talált adatokat is. Ezzel a bedolgozással gyakorlatilag a mű ötödik változata került a nyomdába. A nyomdai korrektúrát az 1935. évi szabadsága idején, Csákváron végezte, és ott elkészítette könyv mutatóját is. A nyomda által megküldött legelső példányt ugyancsak Csákváron kapta kézhez 1935. augusztus 30-án. A Hóman tanácsára kivett „székely kérdést” kisebb tanulmányokban feldolgozta. Ezek közül a Csík hagyományai, A székely eredetkérdés szempontjai új megvilágításában, A székely eredetkérdés legújabb megvilágításában címűeket 1934-1935-ben az Ország Világ, a Magyar Figyelő és Csíki Lapok hasábjain leközölte. 1935-ben felolvasásokat tartott Mozaikok Csík őstörténetéből címmel az Erdélyi Férfiak Egyesületében, amelyeket a Csíki Lapok 1936-ban 11 részletben közölt. Ugyancsak 1935-ben megírta Csákvár történetét 1526-ig, melyet közlés végett átadta a Vasi Szemlének. 1936. Februárjában megírta a Székely eredet és őstörténelem című tanulmányát, amelyet a Századok rendelkezésére bocsátott. 1936-ban befejezte Csík történetének első változatát, és még az év március-áprilisában megírta El van-e döntve, hogy ki a Csíki székely krónika szerzője c. tanulmányt, amelyet Lukinich Imrével lektoráltatott. Azt a véleményezés után azt Csík története első függelékeként hozta nyüvánosság- ra. A második nagyméretű műve, Csík története, amelyet főművének is tekinthetünk, 1937-ben került nyomdába. Véglegesítése előtt, a kézirat, akárcsak az előző, a Erdély három nemzete..., több változaton is átment. Önéletírásában ezzel kapcsolatosan, az előzőtől eltérően, nem tesz semmilyen megjegyzést. A hagyaték kéziratai között azonban egy 478 oldal terjedelmű kézirat mellett még három gépiratos változat található: egy 652 273
