Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor 1913-ban), részben alkalmi irodalmi, vagy népszerűsítő cikkeket, illetve egyesületi jelentéseket, beszámolókat írt. Ilyenek voltak az Erdélyi Pártfogó Egyesület 1910. évi évkönyve és az 1913. évi jelentése, az 1928-ban felkérésre Románia alkotmányáról írt A román alkotmány ismertetése című tájékoztató és mások. Miután a Hargitaváraljától visszalépett, és hivatali érvényesülése sem terelődött az általa remélt mederbe, szabad idejét, később minden energiáját a történelemkutatásra fordította. Nem volt ugyan képzett történész, de szakmai támogatást kiváló történészektől kapott. Első nagy művét az Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története címűt Hóman Bálint észrevételei és javaslatai alapján véglegesítette. Ugyanakkor bírálatokat kért egyéb írásairól is Dőry Ferenctől, Lukinich Imrétől és másoktól. Az Erdély három nemzete és négy vallása autonómiájának története című dolgozata megírásához szükséges dokumentáció gyűjtését 1928-ban kezdte. E célból jelentékeny számú művet tanulmányozott és kijegyzetelt. Kutatási engedélye volt minden fővárosi könyvtárban, valamint a pécsi püspöki és a zirci apátsági könyvtárakban is. Célja volt Erdély történelme akkor vitatott pontjainak a tisztázása és Erdély alkotmánytörténetének a megírása. Mindezzel bizonyítani akarta, hogy az erdélyi „politikai három nemzet és négy vallás mellett minden más nép és vallásnak is volt szabadsága’’.18 Dokumentációját 1931-ben foglalta legelőször írásba egy ismerőse, Radocsai Imre pécsi szőlőjében (nyaralójában). Majd 1932 elejére otthon átdolgozta. A dolgozat ekkor három részből állott: I. Általános történeti rész Erdély népeit illetően, II. A három nemzet, III. A négy vallás autonómiája címűekből. Az utóbbi részben foglalkozott más népek és más vallások autonómiájával is. Az átdolgozott szöveget 1932. áprilisban bemutatta Hóman Bálintnak, aki észrevételezte azt, és azt ajánlotta, hogy az első részt hagyja el, mivel abban a székely kérdés irodalmának a fejlődése és a csíki krónika vitája is benne van, amely kérdésekkel már telített volt az olvasó közönség. Azt is ajánlotta, hogy fektesse a hangsúlyt a másik két részre, amelyek hézagpótló jellegűek. Hóman, aki akkor a Nemzeti Múzeum főigazgatója volt, elvállalta az előszó megírását is. Erre azonban nem került sor, mivel közben művelődési miniszter lett és elfoglaltsága miatt nem maradt ideje ígérete betartására. Hóman észrevételei alapján a szerző kivette a kézirat első részét, amelyből 1934-1936-ban különböző lapokban cikkeket és ismertetőket közölt. A II. és III. részt jelentős mértékben átdolgozta. Elvetette Benkő Józsefnek a milkói püspökségre vonatkozó, és időközben megcáfolt állítását, és Bartók Györgynek a presbitériumok fejlődésére vonatkozó megállapításai alapján a kiegészítéseket végzett a reformátusokra vonatkozóan. Az unitá18 Uo. 57. 272
