Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor Ebből a tevékenységből kivette részét nejével együtt. Az 1920 májusában megalakult Székely Nemzeti Szövetség, majd az 1920. október 20-án megalakult Hargitaváralja Gelképes székely község) a szervezeteknél tevékenykedett. Ez utóbbi vezetője volt 1928 januárjáig, mint „Hargitavár ispánja”. Itteni tevékenységét a Hargitavár tíz éves története 1920. október 20. - 1930. október 20. című írásában megörökítette, amely tanulmánynak a sorsa ismretlen: sajnálatunkra nem található hátra maradt írásai között. Ugyanebben az időben felesége megszervezte a Székely Anyák Szövetségéi, amelyre anyagilag is sokat áldozott. Neje tevékenységével kapcsolatosan írja, hogy: „lelkét odaadta, ezen kívül odaadta a vagyonát, keservesen szerzett könyveink nagy részét, jegygyűrűinket, más egyéb drágaságokat”.17 A Székely Anyák Szövetsége egy bérelt helységben tevékenykedett, ahol heti teadélutánokat rendezett. A szervet tagjai a szülőföldjüktől távol került és haza menni nem tudó fiatalok részére ruhaszövetet és más adományokat gyűjtöttek, főztek nekik, fehérneműt foltoztak stb. A tevékenység nem bizonyult hosszú életűnek. Endesné kimerült és lebetegedett, ami miatt 1921. január 20-a körül vidékre utazott. Mindehhez az is hozzájárult, hogy egy idő után a fiatalság részéről meg nem értés és hálátlanság jelei mutatkoztak. 1921-ben Endes háromhónapos erdélyi útra ment. Hivatalosan a család vagyoni ügyeinek a rendezésére, másfelől azonban bizalmas, politikai jellegű feladatot is ellátott. A Bocskay Szövetség megbízta, hogy annak 1918. novembertől 1921 márciusáig tartott erdélyi akcióját felszámolja. A feladatot Székely Jenővel együtt végezte, és küldetéséről Bethlen István kormányfőnek személyesen beszámolt. Terjedelmes jelentését az erdélyi magyarság politikai, egyházi, iskolai, közművelődési, társadalmi, gazdasági helyzetéről Jancsó Benedeknek tollba mondta, majd kiegészítette. 1921. április havában egy újabb bizalmas megbízatással visszatért Erdélybe. Április 15-én már Kolozsváron volt. Ott részt vett az erdélyi magyar egyházak felekezetközi megbeszélésein, és általában tájékozódott a magyarság helyzetének az alakulásáról. Meggyőződésem, hogy a magyar kormánynak, illetve a kormányhoz közel álló szervezeteknek tett szolgálati fejében léptették elő közigazgatási ítélőbíróvá még azon év őszén, akkor, amikor a budapesti ítélőtábla vezetősége a munkahelyén még hangsúlyosabban mellőzte. 1923-ban, amint már előbb szó volt róla, közbejárt a külügyminisztériumban az államellenes tevékenységét bebörtönzött sógora, Sándor Imre fogoly csere útján történő kiszabadítása érdekében. 1927-ben, amikor Hosszú Kálmán indítványára felvetetődött a székely folklór és történet rádióban való ismertetésének kérdése, bekapcsolódott a 17 ENDES i. m., 49. 270
