Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Pál-Antal Sándor: Dr. Endes Miklós, a székely múlt kutatója
Pál-Antal Sándor Már Budapestre költözésük előtt Endresné sokat betegeskedett. Többször volt kórházi kezelésben, szanatóriumban is. 1906 és 1907 nyarán a marillavölgyi (Krassó-Szörény megye) szanatóriumban volt, 1908-ban a Wisser Hirsch-i (Drezda mellett) Lehmann szanatóriumban. A fővárosba költözésük idején bécsi és további németországi gyógykezelést ajánlottak neki. Ezért 1913 Bécsben, valamint az Edlitz-Grimmenstein-i Frankfurter szanatóriumban kezelték. Egészségi állapota csak a rendszeres és nagyon költséges orvosi kezelésnek köszönhetően javult. Endes az I. világháborúban katonai szolgálatot nem teljesített, mivel kiszuperált póttartalékosként otthon maradhatott. Mivel a családi birtok Alcsíkon volt, ahol édesanyja lakott, a nyári szabadságok idején rendszeresen járt haza, részben anyja és rokonai meglátogatására, részben a birtokügyek intézése végett. 1916-ban a román betörés is Csíkban érte. Onnan viszontagságok között tudott csak Budapestre visszajutni. Útja kocsin Tusnádfürdőn át Nagybaconba vezetett, az alcsíkiak számára kijelölt Mitácson keresztül. Következett Barót-Oklánd és a Rikán át Székelyudvarhely. Onnan vonattal Segesvár-Medgyes-Arad vonalon kilencnapi keserves és álmatlanul töltött utazás után érkezett Békéscsabára, majd másnap, szeptember 8-án, Budapestre. Az utazás annyira megviselte, hogy ágynak esett és hosszan tartó orvosi kezelésben kellett részesíteni. Az 1918-1919-es forradalmi időket Budapesten rettegések között, nagy bizonytalanságban vészelték át. Főként 1919 tavaszán, a proletárdiktatúra kikiáltása utáni hónapok bizonyultak veszélyeseknek. A lakás megmentése érdekében két székely diákot vettek magukhoz. Élelemhiány miatt a gyomor- és bélfekélyes felesége rendkívül sokat szenvedett. Ékszereiket élelembeszerzésre áldozták. Egyik szakácsnéjuk, mivel éjjeli kimaradása miatt rászólt, egy hajnalban vörös katonát hozott rájuk. Június 24-én, az ellen- forradalom napján, a kertben terroristák rálőttek. Egy 1919 augusztusában megtalált listán neve a kivégzendők között szerepelt. 1921-ben s 1923-1926 között rendszeresen járt Erdélybe, főként Csíkba. Itt az elhunyt családtagok örökösödési és a saját vagyoni ügyeit intézte, de politikai indíttatású megbízásokat is végzett. 1916-ban, a román betöréskor a csíkszentsimoni kúriát, ahonnan édesanyja is Budapestre menekült, a helyiek kirabolták. Ezután a magyar katonaság szállta meg, ott tiszti étkezdét és hadipostát, majd hadikórházat állítottak fel. 1918 októberében a kúriában katonai gazdasági raktárak és hivatal voltak. 1918. november 2-án az ottani forradalmi eseményekkor a szentsimoniak a kúriára lőttek, megszállták, ott tivornyáztak és romboltak. Mivel édesanyja Csíkba már nem tért vissza (Sümegen halt meg 1917-ben), a kúria és a birtok után neki alig volt valami haszna. Ezért az első adódott lehetőségeket kihasználva, 1921-ben három hónapi szabadságra hazament. 262
