Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Forró Albert: Jelentés az 1916. évi román betörés csíkszeredai eseményeiről
Forró Albert Fejér Sándor alispán, Szász Lajos főjegyző, dr. Élthes Gyula árvaszéki elnök, a főszolgabírók - az utolsók közt hagyták el a várost, s többnyire gyalog menekültek a Hargitán át Udvarhely felé. Közülük utólag többet is önfeláldozó munkájukért hadi érdemkereszttel tüntettek ki.4 A menekülés első napján, augusztus 28-án, a délelőtti órákban már a szekerek hosszú és szakadatlan sora lepte el az országutat. A fogattal, szekérrel nem rendelkező értelmiségiek, kereskedők, iparosok és hivatalnokok többnyire vonaton távoztak Csíkszeredából, s mindössze a legfontosabb ingó javaikat, személyes tárgyaikat menekíthették meg a biztos pusztulástól. Takács Károly református lelkész jelentése mellett hasonlóan lehangoló sorokat olvashatunk dr. Szekeres József Csíkszeredái katolikus plébános tollából az egyházközség Domus Históriájában is.5 A román támadás következtében a legnagyobb kárt Csíkszereda szenvedte, amelyet a lakosság a kormány intézkedései következtében majdnem teljesen kiürített. A plébánia épülete és az egyházközség levéltárának jelentős része a tűz martaléka lett, akárcsak a városnak a templom és a régi piactér körüli házai, amelyeket a visszavonuló román csapatok gyújtották fel. A hatóságok külön rendeletekben gondoskodtak a menekülők utazásáról, munka- és lakóhelyükről, segélyezésükről és iskoláztatásukról. A többnyire idősekből, asszonyokból és gyermekekből álló karavánokat vármegyék szerint csoportosítva az ország belsejébe, előre kijelölt helyekre irányították. A Csík vármegyeiek számára Hajdú megyét, a csíkszeredaiaknak Debrecent jelölte ki a belügyminisztérium ideiglenes tartózkodási helyül. Néhány hétig Hajdú megye székházában rendezkedett be és működött Gyalókay főispán vezetésével Csík vármegye közigazgatása. Debrecenben és Hajdú vármegyében - Hajdúböszörményen, Hajdúnánáson, Hajdúdorogon, Hajdúhadházán, Tiszacegén - mintegy 20 ezer csíki menekült lelt otthonra.6 Márk Endre debreceni polgármester kezdeményezésére már szeptember 1-én megalakult az Erdélyi Menekülteket Gyámolító Bizottság, amely a menekültek elhelyezéséről, élelmezéséről gondoskodott. A város polgársága mellett a vidéki lakosság is jelentős természetbeni adományokkal járult hozzá az erdélyiek élelmezéséhez; a helyi újságok pedig mindvégig felszínen tartották a „magyar testvérek” megsegítésének ügyét, rendezvényeket - színházi előadásokat, művészi esteket, futballmérkőzést - szerveztek, amelyek bevételeiből számottevő összeg gyűlt össze. A betegek kezeléséről és a gyermekek fürdetéséről a Stefánia Szövetség gondoskodott. 4 Dr. ENDES MIKLÓS: Csík-, Gyergyó-, Kászon-székek (Csík megye) földjének és népének története 1918-ig. Budapest, 1994. 419-42o. 5 VOFKORI GYÖRGY: Csíkszereda és Csíksomlyó képes története. Békéscsaba, 2007. 32-33. 6 KOCSIS LAJOS: Erdélyi menekültek Debrecenben 1916 őszén. Erdélyi Múzeum. 2003/3-4. szám. 88-95. 252
