Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Forró Albert: Jelentés az 1916. évi román betörés csíkszeredai eseményeiről
Forró Albert vezette liberális kormány Románia ideiglenes katonai semlegességével mindössze az erdélyi románok számára a magyar kormány részéről jövő engedmények fokozását akarta. Az 1914. október 1-én kötött román-orosz egyezmény, ugyancsak semlegességért, már Romániának ígérte Erdélyt és Dél-Bukovinát. 1914-1916 között román részről több tárgyalás is zajlott az antant hatalmakkal, hogy Bukarest számára a lehető legkedvezőbb pillanatban lépjenek be a háborúba, és a legcsekélyebb veszteség mellett a legnagyobb mértékben megvalósíthassák nemzeti törekvésüket. 1916 nyarán a Monarchia katonai kudarcai meggyőzték a bukaresti kormányt a hadba lépés aktualitásáról: közelinek ítélve a központi hatalmak katonai vereségét, valamint engedve a franciák és oroszok egyre fokozódó diplomáciai nyomásának, augusztus 17-én Bukarestben titkos katonai megállapodás jött létre Románia és az antant között. Bukarest ígéretet kapott, hogy hadba lépése esetén megkapja Bukovinát a Prut folyóig, az egész Bánságot, a történelmi Erdélyt, Máramarost és Kelet-Magyarországot nagyjából a Tisza vonaláig. Románia támadásának segítésére az antant vállalta, hogy a szaloniki és galíciai hadszíntéren is katonai offenzívát indít, amit a nyugati fronton a központi hatalmak elleni Somme folyó menti nagymérvű támadás egészített ki. A nagyszámú és friss román haderő megjelenésétől a központi hatalmak összeomlását és vereségét várták. A román csapatoknak rövid idő alatt a Maros vonaláig kellett volna elérniük, hogy utána két irányból is kijussanak a magyar Alföldre. Erre jó esélyük volt, mivel 1916 nyarán az osztrák-magyar hadvezetés - habár számított a románok támadására - nem rendelkezett jelentős haderővel Erdélyben. Mindössze augusztus elején érkezett Arz osztrák gyalogsági tábornok Erdélybe, hogy az ott állomásozó és a galíciai fronton óriási veszteségeket szenvedő diviziók életben maradt és pihenni Erdélybe küldött legénységéből megszervezze az 1. osztrák-magyar hadsereget. A hadüzenet és a támadás bekövetkeztekor a 369 teljes hadilétszámú román támadó zászlóaljjal és 840 ágyúval szemben Erdélyt mindössze 31 és egynegyed zászlóalj, 15 bányász- és hadtápzászlóalj, 10,5 lovasszázad és 19 tüzér üteg védte.2 A román hadsereg egységeit már 1916 nyarán a Kárpátok előterébe vezényelték, ahol a hadüzenet idején a négy hadseregbe szervezett hadosztályok a következő módon helyezkedtek el: Eszak-Moldvában Constantin Prezan tábornok vezetése alatt a három gyaloghadosztályt és egy lovasdandárt magábafoglaló Északi vagy 4. hadsereg állomásozott, amelynek csapatai a Tölgyesi-, Békási-, Gyimesi, Uz- és Ojtozi-szorosokon hatoltak be Erdélybe. A Gráiniceanu tábornok vezette 2. hadsereg a Bodzái-, Tömösi2 RAFFAY ERNŐ: A vajdaságoktól a birodalomig. Az újkori Románia története. Szeged, 1989. 142. 250
