Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Forró Albert: Jelentés az 1916. évi román betörés csíkszeredai eseményeiről
Jelentés az 1916. évi román betörés Csíkszeredái eseményeiről és Törcsvári-szorosokon át támadott, míg az 1. hadsereg Culcer tábornok irányításával a Vöröstoronyi-szoroson át hatolt be Dél-Erdélybe. A Magyar- ország erdélyi részeire egyszerre 18 helyen támadó román erők létszáma meghaladta a 420 ezer főt.3 Amikor 1916. augusztus 27-én este 21 órakor Edgar Mavrocordat, Románia bécsi nagykövete átnyújtotta Berchtold osztrák-magyar külügyminiszternek a hadüzenetet, a román csapatok már egy fél órával korábban megrohanták a Kárpátok hágóit és szorosait, ártalmatlanná téve a határőröket. Magyar részről az ellenállás minimális volt. Az Erdélyben állomásozó osztrák-magyar erők nem is vehették fel a harcot a román hadsereggel, mindössze az előrenyomulás lassítására törekedtek. így aztán a román támadás teret nyert s már az első napokban ellenséges megszállás alá került Brassó, Sepsiszetgyörgy és Kézdivásárhely; szeptember 6-án Csíkszereda, 14-én Petrozsény, 15-én Székelyudvarhely mellett került sor ütközetre. A magyar hatóságok a támadást követő napokban rendelték el a Maroson túl fekvő területek kiürítését, amely elsősorban a Székelyföldet és a szászok által lakott vidékeket érintette. A 200 ezer főt is meghaladó, fejvesztve menekülő polgári lakosság vasúton és közutakon az ország belseje felé igyekezett, s a menekülők Temesvárig, Nagyenyedig, Kolozsvárig, az Alföldig, Debrecenig és Budapestig jutottak. Nem célunk az Erdély felszabadításáért folytatott véres harcok kimenetelének a bemutatása, csupán azt jegyezzük meg, hogy a Monarchia saját erejéből nem tudott úrrá lenni az eseményeken. A német hadvezetés, habár Verdunnál és a Somme folyónál egyre erősödött az antant támadás, jelentős erőket volt kénytelen küldeni Erdély felszabadítására, minek következtében a román királyi hadsereg rövidesen visszavonulásra kényszerült, sőt az év végére Havasalföld és Dobrudzsa Bukaresttel együtt a központi hatalmak megszállása és ellenőrzése alá került. Helyette térjünk vissza a román hadüzenet és támadás másnapjához, és tekintsük át az eseményeket egy Csíkszeredái szemtanú feljegyzései alapján. Csík vármegye 1916 augusztusában hadszíntérré változott. Takács Károly csíkmegyei református körlelkésznek az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsához írt beszámolója drámai képet fest a csíksze- redaiak meneküléséről, a kétkezi, becsületes munkájukkal szerzett vagyonuk pusztulásáról, a menekülő lakosság gyötrelmeiről, sírásáról, jajveszékeléséről. Az evakuálás megszervezése, a létfontosságú iratok - anyakönyvek, jegyzőkönyvek, értékpapírok, egyházközségi klenódiumok, telekkönyvek stb. - mentésének keserves munkája a vármegye tisztikarára, lelkészekre, elöljárókra hárult. A vármegye vezetői - dr. Gyalókay Sándor főispán, 3 Uo. 141.; FRÁTER OLIVÉR: Erdélyi magyar helyzetkép 1916- 1919-ben.h.n., 2003. 19. 251
