Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
Benkő Elek század végi kályhatípus, melynek használata nagyrészt székelyföldi előkelők (nemesek, lófők, módosabb mezővárosi polgárok) lakóhelyére jellemző. A mázatlan, de vörös földfestékkel és fehér angóbbal színezett, következetesen együtt előforduló, ismétlődő csempetípusokból összeállított kályhát a kutatás mai stádiumában a székelykeresztúri 15-16. századi udvarház korai tüzelője, valamint a szárhegyi castellumban és a marosvásárhelyi egykori ferences kolostor körül az elmúlt években kiásott leletek segítségével rekonstruálhatjuk. E csoport érdekesége, hogy leegyszerűsített, néhány primitívebb mintázású csempe mellett kályhaszemeket alkalmazó változata is ismert (Kányád, e sorok írójának közöletlen ásatása), melyet alapvetően köznépi körben használtak. E mázatlan leletek mellett ritkán mázas, áttört mintájú, 16. század eleji csempeleletek is ismertek a Székelyföldről;65 mellettük egészen kivételes, még feldolgozás alatt álló leletegyüttest képviselnek a marosvásárhelyi ferences kolostor közelében kiásott 16. századi, vegyesmázas, Báthori-címert is alkalmazó csempetöredékek (SOOS ZOLTÁN közöletlen leletei, Marosvásárhelyi Múzeum). A személyes reprezentáció közvetlen eszközei, az egyéni címerábrázolások meglehetősen ritkák a magyarországi középkori csempeanyagban (a királyon kívül elsősorban a főrangú világi nemesek, illetve egyes egyházfők alkalmazták) a Székelyföldön pedig számuk még a szokottnál is alacsonyabb. Összességében megállapítható, hogy - ritka kivételektől eltekintve - e címerek a székely társadalom legkiemelkedőbb családjaihoz kapcsolódnak; mellettük értelemszerűen feltűnnek egyes, a 15-16. század folyamán vajdai és székely ispáni tisztséget betöltő személyek családi címerei is (Marosvásárhely: Drágfi- és Báthori-címerrel, Csíkszereda: Kornis-címerrel díszített kályhacsempe,66 a Székelyföld számos pontján héderfáji Barlabási Lénárd erdélyi alvajda és székely alispán bölényfejes címerére emlékeztető ábrázolások kályhacsempén, továbbá kőfaragványo- kon és falképen). Az eddigi emlékek sajátos ellentmondást hordoznak: bár székely, vagy a Székelyföldön (is) befolyásos családok címereiről van szó, maguk a kályhacsempe leletek a legritkábban kapcsolódnak az illető személyek helyi udvarházaihoz, inkább a falusi, illetve mezővárosi leletanyag részét képezik, és ez utóbbi kör felé mutat az is, hogy rendszerint mázatlan, viszonylag igénytelen kivitelű darabokról van szó, anélkül, hogy a címerábrázolás valós okát kideríthetnénk. Tanulságos ilyen szempontból az a hagyományosan Barlabási Lénárdhoz kapcsolt, olvasható feliratot vagy monogramot nem, csak köriratot utánzó, sematikus minuszkulasort hordozó ökör- vagy bölényfejes címerábrázolás, amelyet a kutatás az erdélyi alvajda és székely alispán címerével azonosít. 65 Székelykeresztúr: BENKŐ - UGHY 1984. 59-60, 27. kép 66 Ez utóbbi, közöletlen leletet Darvas Loránd szívességéből idézhetem. 238
