Darvas Lóránt et al. (szerk.): A Csíki Székely Múzeum Évkönyve 5. Régészet, történettudományok (Csíkszereda, 2009)
Történelem - Benkő Elek: Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori székelyföldön
I Az ide tartozó emlékek azonban - zömmel falusi lelőhelyeken - olyan, folyamatosan gyarapodó mennyiségben kerülnek elő a Székelyföldön, hogy konkrét címerként egyre nehezebben értelmezhetjük őket, ráadásul a leletek jelentős része egyértelműen korábbi Barlabási Lénárd koránál. Ilyen módon elképzelhető, hogy gyakori előfordulásuk új magyarázatot igényel. A rendelkezésünkre álló párhuzamok alapján könnyen gondolhatunk arra, hogy miként Magyarország más területein a világi nemesség szélesebb rétegei, illetve a kolostorok apátjai szívesen alkalmazták kályháikon az uralkodóra, illetve a királyságra utaló címereket, úgy a Székelyföldön e rendi szemlélet a székely címer, illetve a székelyföldi vezetők címereinek alkalmazásával az itteni nemesség és a jóval szélesebb lófői réteg hovatartozását szemléltethette és egyúttal az illető lakóhely nemesi kúria voltára is utalt. Mindezen túlmenően esetleg azzal is számolnunk kell, hogy az illető család a címer tulajdonosának tágabb „famíliájába” tartozhatott. A nemesi tulajdonban lévő várak és udvarházak mellett a családi reprezentáció másik, a példák tekintetében kiterjedtebb területét azon templomok és kolostorok épületei és felszerelési tárgyai jelentik, melyek az illető család(ok) kegyurasága alatt álltak, és amelyekben a patrónusok életükben és halálukban egyaránt kiemelt helyet igényeltek. E gyakorlat eredete kétségtelenül éppúgy közös a megyei nemesség reprezentációs igényeivel, miként maguk az érintett székelyföldi családok is sok szállal kapcsolódtak a vármegyei és a szászföldi előkelőkhöz. Ezekre az összefonódó, részleteiben pillanatnyilag kibogozhatatlan tradíciókra kínál példát a szentdemeteri r. kát. templom az egykori Keresztúr szék északnyugati, eredetileg Küküllő megyéhez tartozó peremén, ahol a késő gótikus nyugati templombejárat fölé szarvasfejet ábrázoló kőfaragvány került, amely a Kemény, illetve több más, vele rokon család címerére emlékeztet.67 Ma még, érdemi adatok és leletek híján nem tudjuk, hogy a székelyföldi templombelsőkben és szentélyekben feltűnő temetkezések miként függnek össze az eltemetettek lófői vagy nemesi, de mindenképpen patrónusi voltával, azt azonban elég világosan látjuk, hogy a nemesség templomi jelenléte a Székelyföldön is az oltárhoz, és ezáltal a szentélyhez kapcsolódik: itt helyezkedtek el a nemesi stallumok és itt, az oltár közelében helyezték örök nyugalomra családtagjaikat is. Nyilvánvalóan ezek a szempontok vezették őket akkor, amikor a középkori templombővítések fő, sokszor egyedüli célja a szentély megnagyobbítása és beboltozása volt, ahova új, nagyobb szárnyasoltár68 mellett nemesi stallum és temetkezési hely, a késő ____________Nemesség és nemesi reprezentáció a középkori Székelyföldön 67 A Kemények szentdemeteri birtoklását bizonyító oklevél (1436) sajnos újkori hamisítvány, vö. BENKŐ 1992. 33. 68 A csíkszentléleki szárnyasoltárt felirata és címerábrázolása szerint 1510-ben a helyi birtokos Czakó-fiak állíttatták. BALOGH 1943. 305-306. 239
